Két támpont

https://youtu.be/BIOiVh4VFqk
„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Mt 11:28)

Teremtéskor két időmeghatározó támpont létezett: „este” és „reggel”. Gyakorlatilag ezek voltak a földi idő Istentől kapott mértékegységei. A napnak két része volt: egy világos és egy sötét. Még ma sem értjük teljes mértékben, mennyire fontos ez az időbeosztás. Néha úgy tűnik, hogy túl rövid a nap, mert még számos dolgot kellene befejeznünk. Mások pedig az éjszakát tartják túl hosszúnak, főleg, ha súlyos betegség gyötri őket. Úgy lettünk teremtve, hogy a nap-éj időbeosztáshoz igazodjon a szervezetünk. Igaz, hogy néha feszegetjük a határokat, ennek ellenére a Teremtő által meghatározott ritmus az idők végéig változatlan marad. Ezt maga Isten jelentette ki. Bármilyen emberi újítás csak helyi szinten tudja ezt a tényállást megváltoztatni. Ha az ember megértené, hogy amit Isten eltervezett, az biztosítja a normalitást és a legbiztonságosabb szervezést, akkor csökkenhetnének a visszaélések és az időeltolódások káros következményei: a túlhajszolt elme, a stressz és a feszültséggel teli szív. Az ember kórházban, utcán, otthon, de még a kikapcsolódása közben is ennek az időeltolódásnak a rossz következményei miatt szenved. Nem képes visszaállítani az egyensúlyt, nem tud megfelelően pihenni, s ezáltal nem érez elégtételt sem.

A Megváltó nem véletlenül hív nyugalomra. S ha kétezer évvel ezelőtt is ez volt a legjobb megoldása, akkor teljesen biztos, hogy ma is csak Jézus mellett lelhetünk nyugalmat.

Kihívás: A Megváltó kora reggel Atyja lábánál kereste a nyugalmat. Ilyenkor félrevonult a tanítványaitól és imádkozott. A mindennapi stressz és a feszültségek kezelése érdekében ez a legjobb és legsikeresebb megoldás. Szakíts ma időt magadra és az Istennel való kapcsolatodra!