2021. február 25., csütörtök
Két kéz, két láb
„Az istentelenek áldozata gyűlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.” (Péld 15:8)
Biztosan hallottad már a mondást: „Meg van kötve kezem-lábam.” Ez a kifejezés nem egy börtönbe zárt, bilincsbe vert személyre utal, hanem olyas valakire, aki bizonyos belső értékrend vagy elv miatt nem tud szabadon, saját meggyőződése alapján dönteni. Viszont ezt a szókapcsolatot leggyakrabban a tétlenség jelzőjeként, a felelősség alóli kibúvóként használják. A túl kényes, vagy túlságosan érzelemgazdag körülmények közepette kifogásokat keresünk. Ilyenkor gyakorlatilag a felelősséget teljes mértékben áthárítjuk a tőlünk független körülményekre. Ugye, milyen kényelmes eljárás?
Általános magatartás, hogy az emberek kifogásokat, kibúvókat keresnek. A Megváltó idejében még a vallási vezetők is ilyen lelki fondorlatokhoz folyamodtak: ha felajánlottad Istennek a javaidat, és kiejtetted a bűvös szót – „Korbán”, aminek jelentése: „az Úrnak szentelve” –, akkor a javaidnak csak egyedül te örülhettél tovább, és immár senki sem várhatta el a támogatásodat, segítségedet. Mindenki felfogta, hogy ez egy hatalmas „csalás”, de senki sem kommentált, mivel egy lelki, vallási vonatkozású módszer volt, amit nem lehetett megkérdőjelezni vagy megtámadni.
Érdemes lenne önvizsgálatot tartanunk, és meglátnunk, hogy milyen kifogásokat szoktunk felhozni a kényelmünkre és a közömbösségünkre. Furcsamód úgy érezzük, hogy ténylegesen szükség van némi formális indoklásra, pedig már kezdetben tudjuk, hogy szavaink úgysem nyerik el Isten tetszését. Miért nem vesszük észre, hogy nemcsak rászoruló embertársainkat, hanem Istent is becsapjuk?
Mi lehet az a szégyenteljes próbálkozás, ami annyira ártalmas a szívünkre nézve?
Kihívás: Itt az ideje, hogy kikapcsolj minden olyan életfunkciót, amely hozzásegít kibúvókat keresned a felelősségek alól, és önző voltodat szolgálnod. A változás érdekében nagyon sokat kell imádkoznod. Még van lehetőségünk megbánni a bűnt, és segítséget kérni.