2021. február 24., szerda
Kettős irányítás
„Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.” (Zsolt 78:7).
Általában akkor fedezzük fel, hogy létezik két személy által irányított gépkocsi is, amikor meg akarjuk szerezni az autóvezetői jogosítványunkat. Ezek azok az autók, amelyeken megtanulunk vezetni, és amelyek egy időben a tanulóvezető és az oktató által is irányíthatók.
Bár kezdetben van benned egy kis félelem, később azonban némi biztonságot nyújt a tudat, hogy az oktató közbe tud lépni. Aztán a műveletek elsajátításával kezd egyre természetesebbé válni az autóvezetés. Azonban még ekkor is okoz némi zavart, ha valamilyen oknál fogva az oktató hirtelen közbelép. Például, ha úgy döntesz, hogy egyszerűen áthajtasz az útkereszteződésen, de az oktató hirtelen lefékezi az autót. Vagy ha gyorsabb tempóra szeretnél váltani, mire ő mérsékeli a sebességet. Ehhez hasonló esetekben általában az jár a tanuló fejében, hogy úgyis nemsokára vége a képzésnek, meglesz a jogosítványa, és megszabadul az oktatótól.
Gyermekkorban sokszor gondolkodtunk hasonlóan. Mintha a szüleinknek is ilyen kettős irányítás állna a rendelkezésére életünk minden egyese vetületére nézve. Szakmai téren aztán szintén kezdőként vágunk bele a munkába, de közben valaki figyeli, hogy jól dolgozunk-e. Aztán házasságot kötünk, és az az érzés kerít hatalmába, hogy ebben az esetben is kettős az irányítás, ezért a tervek és a megvalósítások során rengeteg kommunikációra, egyeztetésre van szükség.
Egész életünkben arról a pillanatról álmodunk, amikor majd teljes mértékben irányításunk alatt fogjuk tartani az életünket és a döntéseinket. Máskor pedig az az érzés kerít hatalmába, hogy az a nap sosem jön el.
Végeredményben miért is tesz annyira boldogtalanná a tudat, hogy valaki más is beleszól az életünk irányításába? Azért, mert úgy képzeljük, hogy kellő felkészültséggel, bölcsességgel és erővel rendelkezünk? Vagy talán azért, mert úgy véljük, hogy akkor igazán boldog és szabad az ember, ha nem kell mások jóváhagyásához vagy értékeléséhez igazodnia?
Kihívás: Legalábbis, ami Istent illeti, tudnunk kell, hogy Ő is azt akarja, hogy magunk döntsünk és minden áldásnak örüljünk, viszont nem szeretné, hogy a döntéseink nyomán szerzett pillanatnyi örömök végül boldogtalanná tegyenek bennünket. Őt mindenek felett a tetteink előtti és utáni boldogságunk foglalkoztatja.