2021. február 21., vasárnap
A törvény két kőtáblája
„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)
Miért csak kettő, és miért nem tíz? Vagy miért nem csupán egy, amely tartalmazná az összes parancsolatot? Egyáltalán van-e értelme ezen gondolkodni? Változtatna-e valamit, ha tudnánk a választ? Természetes, hogy nem. Ezért tehát inkább beszéljünk a nyilvánvaló tényekről: mindkét táblára Isten maga írt az ujjával; továbbá, egyik kőtábla szabályozza az ember kapcsolatát a Teremtőjével, a másik pedig az embertársaival, kezdve a családjától egészen az idegenekig.
Meg kell értenünk, hogy minkét kőtábla különösen fontos a parancsolatok Szerzője számára. Miért volt szükség a törvény és a törvény cikkelyeinek megírására? Miért nem volt elég megtanulni kívülről, majd szájról szájra továbbadni a parancsolatokat? Nyilván, ez nem elégséges. Az ember emlékezőképessége csalóka, ezért jobb, ha írott formában marad fenn, ráadásul az egyik legtartósabb alapanyagon, a kövön.
Amikor a Mestert Isten törvénye felől kérdezték, a kőtáblákra írt törvényt két parancsolatban foglalta össze, majd egyenlőség jelet helyezett közéjük. Isten szemszögéből egyformán fontos egyrészt az ember Vele való kapcsolata, másrészt a környezetével való kapcsolata is. A parancsolatokat egyetlen szóban össze lehet foglalni: szeretet. A héber nyelv ismerői számára a parancsolatok többet jelentenek megállapításoknál, ígéreteknél vagy tiltásoknál. Szabad fordításban a következőképpen fogalmazhatók meg: „Nem lesznek idegen isteneid rajtam kívül”; „Tisztelni fogod a szüleidet”; „Nem fogsz ölni” – hisz mindez magától értetődő tény, ami a szeretetben foglalható össze. Hogyan ártanál az embertársadnak, ha szereted őt, és hogyan tennéd tönkre a kapcsolatodat Istennel, ha szereted Őt?
Kihívás: A szeretet két kőtáblája miként változtathatja meg az életfelfogásomat, hogy ne tiltásként tekintsek a parancsolatokra, hanem az életet a szeretet megnyilvánulásának tartsam, amit Isten és embertársaim iránt kifejezhetek? Eltökélt, tudatos akaratra, kitartása és imára van szükség. Az ördög, Isten és ember közös ellensége nem szívesen engedi meg, hogy szeressük embertársainkat, különösen nem a riválisainkat vagy az általunk nem kedvelt személyeket.