A házfedél két síkja

https://youtu.be/inLOo32GdMY
„Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.” (Ésa 55:7)

Kunyhó építésekor nincs szükség bonyolultabb tetőszerkezetre, mivel a fedélnek csak egy kis időre kell védelmet nyújtania a nap sugaraival és az esővel szemben. Egy lakóháznak azonban sokkal tartósabb fedelet kell építeni. A legelterjedtebb kivitelezés a gerinctől lefelé, egymástól fokozatosan távolodó kétsíkos megoldás, ami bár egyszerűnek tűnik, mégis nagyon hasznos. A fedél véd az esővíz beszivárgásával szemben, ugyanakkor meg kell tartania a téli hótakarót is. Az egész évben száraz és meleg vidékeken a tetőnek nem kell túl nagy terhet elbírnia, de ahol hónapokon keresztül hó és jégtakaró fedi a házakat, ott erős szerkezetre és megfelelő dőlésszögre van szükség.

Ma azonban nem a tetőszerkezetről szeretnék beszélni, hanem inkább a tető alatt kialakított padlástérről. Jártál-e valaha a szüleid vagy a nagyszüleid padlásán? Mit találtál ott?

A padláson általában már nem használatos tárgyakat tárolunk, amelyektől azonban még nem szeretnénk megválni. Arra gondolva raktározzuk el, hogy talán még hasznát vehetjük. A legtöbb esetben azonban ezek a tárgyak véglegesen kihasználatlanul maradnak.

A lelki életben is van egy ilyen padlás. Egy adott pillanatban eldöntjük, hogy valami már nem felel meg az általunk felállított mércének, ezért meg kellene válnunk tőle, vagy arra a következtetésre jutunk, hogy egy bizonyos magatartást vagy gondolatot ki kellene „dobnunk a szemétbe”. Valami azonban azt súgja, hogy mégis jó lenne megtartani. Inkább vigyük fel a „padlásra”, s majd egy későbbi alkalommal, ha már teljesen biztosak leszünk abban, hogy nincs többé szükségünk rá, megválunk tőle. Ennek köszönhető, hogy néha önkéntelenül is olyan kifejezéseket használunk, amiket már régen elhagytunk, olyan játékfilmeket nézünk meg, amelyeket sosem szerettünk volna megnézni, olyan zenét hallgatunk, amit már rég letöröltünk a listánkról, vagy olyan gondolatok és tapasztalatok tőrnek elő, amelyekről azt hittük, hogy már nem részei az életünknek.

Kihívás: Az igazság az, hogy addig nem vagyunk biztonságban, amíg életünk „padlásán” őrizgetjük mindazt, amitől már régen meg kellett volna szabadulnunk. Döntsd ma el, hogy kitakarítod a titkos raktáradat, amelyben még mindig ilyen „értékeket” őrizgetsz!