A második parancsolat

https://youtu.be/cUfYAJafPfg
„És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenük leszek. És adok nékik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánuk.” (Jer 32:38-39)

A második parancsolat szerint úgy kell szeretned a felebarátodat, mint önmagadat.

Bár a szeretet egy kívánt érzelem, mégis nagyon nehéz szeretetet adni. Bonyolult dolog lemérni a szeretetet, fájdalmas dolog kérni, és megalázó, ha kötelességből vagy érdekből kapjuk valakitől. Mindezek ellenére a Megváltó tanácsa tartalmazza a parancsolat alkalmazási normáit is. Ha már semmi más viszonyítási módszer nem működik, akkor Isten azt javasolja, hogy vizsgáljuk meg önmagunkat: helyezzük saját személyünket a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig egy embertársunkét. Ha azt állapítom meg, hogy többnek érzem magam a másiknál, akkor ez azt jelenti, hogy az illetőnek többet kell nyújtanom. Megtörténhet, hogy az elvárásai nem egyeznek meg az én elvárásaimmal, de ezen a téren is van egy közös alap. Mindketten elfogadásra és együttérzésre vágyunk, a másik ember figyelmére, mindketten szeretjük, ha értékelnek, mélységes és belülről fakadó, önkéntes érzelmeket táplálnak irántunk, nem pedig kikényszerített szeretetet.

Készítsünk csak egy listát a lehetőségeinkkel, és máris számos módszert fedezhetünk fel, amelyek révén kifejezhetjük szeretetünket a másik ember iránt. De ha többszöri próbálkozás vagy tanulmányozás után sem találjuk meg a megfelelő módszert, folyamodjunk a rendelkezésünkre álló biztos támponthoz: a Megváltóhoz. Meg kell figyelnem, hogy mit és hogyan tett Krisztus, és azt a magatartást kell követnem. Ő a tévedhetetlen Példakép, és aki hozzá hasonlóan jár el, nem tévedhet. Meg kell látnom azt, ahogyan Ő közeledett az emberekhez, a kedvességet, amellyel a megsebzett és megterhelt emberek fölé hajolt, és a megértést, valamint az elfogadást, amit a bűnösök és az elkeseredett lelkek iránt tanúsított.

Kihívás: Ne feledd, hogy a példakép ma is Jézus, és te csupán egy személy vagy a mérleg serpenyőjén! Törekedj arra, hogy az embertársadat ugyanolyan fontosnak, szépnek és lelkileg értékesnek tartsd, mind önmagadat, és gondolkozz azon, hogy mi az a több, amit nyújthatnál önmagadnak és embertársadnak egyaránt. Nem könnyű feladat, de minden bizonnyal számos elégtétellel jár.