2021. február 7., vasárnap
Mellékszerep
„Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül.” (4Móz 14:18)
Walter Brennan színművész háromszor kapott Oszkár-díjat: 1936-ban, 1938-ban és 1940-ben, de egyik alkalommal sem főszerepért, hanem mellékszerepekért. Ellenben azt mondogatták róla, hogy ha ő volt valakinek a színpadi partnere, akkor az illető biztosan remek alakítást nyújtott. Vannak emberek, akik képesek másokat előtérbe, előnyös fénybe helyezni. Sajnos azonban túl kevés ember képes a szerénysége révén másokra irányítani a fényt. Bár ők is eljátszhatnának egy főszerepet, mindig szívesen húzódnak meg a háttérben. Ilyen ember volt Keresztelő János is. Tanítványai és hívei biztatták, hogy nevezze magát Messiásnak, arassa le a babérokat, ő azonban hihetetlen alázattal volt képes kijelenteni: „A saruját hordozni sem vagyok méltó”, „én csupán kiáltó szó vagyok a pusztában”. Aztán ott van a csodálatos mondása: „Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom”.
Ma hol találni ilyen magatartást, ilyen alázatos, hívő embert? Méltató szavaival a Megváltó Jánost az összes szolgája fölé emelte. Keresztelő János nem nevezett be valamilyen versenyre, és nem küzdött dobogós helyezésért. Különleges hite és jelleme egészen a mártírhalálig kísérte. Nem hagyott maga után végrendeletet vagy örökséget, viszont ránk hagyta az Isten dicsőségére szentelt élet bizonyságtételét.
A szolgálat összes példája közül ez az, ami megvalósítható, de ugyanakkor a legnehezebb is. Csak az alázat és a Megváltóra hagyatkozás tehet bennünket, haszontalan jelentkezőket a világ Megváltójának dobogós helyezést elért csapattársaivá.
Kihívás: Olvasd el még egyszer Keresztelő János rövid történetét! Figyeld meg érthető, de alázattal telt szavait, és gondolj arra, hogy milyen könnyedén válhatott volna híres emberré, és ráadásul hiteles is lett volna az emberek előtt! Mit gondolsz, könnyű volt meggyőznie önmagát, hogy ne pályázzon a főszerepre? Engedd, hogy az alázat hősének története oltsa ki benned a személyes ambíciók lángjait.