2021. február 6., szombat
A második hely a dobogón
„Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.” (Zsolt 23:2-3)
Szokták mondani, hogy senki sem emlékszik a dobogó második fokán állóra. Sportban, autóversenyeken vagy tantárgy-versenyeken hallani ezt a mondást. De hasonlóan igaz televíziós vetélkedőkre vagy szórakoztató műsorokra is. Ezzel magyarázható a döntőbe jutó személyek azon törekvése, hogy a fődíjat nyerjék el.
Isten országa az egyetlen intézmény, amely a második helyet többre értékeli az elsőnél. A Megváltó így oktatta a tanítványokat: aki közületek nagy akar lenni, annak szolgálnia kell az embertársát. Vagy ahogy az apostol fogalmazott: egymást különbnek tartsátok. A versengés világában az efféle életfelfogás balgaságnak, utópiának tűnik. Ma már minden az elsőbbség és a nyereség jegyében zajlik. Úgy tűnik, csak két lehetőség van: vagy díjazott valaki, vagy teljesen jelentéktelen.
Napjainkban valósággal bűntudatot érez az, aki csak a második helyet szerzi meg, s ilyenkor csendben visszavonul, és vállalja a teljesen alaptalan megaláztatást. A második helyen végző versenyző jelentéktelenné, láthatatlanná válik, függetlenül attól, hogy sportversenyről vagy családi életről beszélünk, de beszélhetünk akár a társadalmi vagy a gyülekezeti életről is.
Néha szinte észrevétlenül, önkéntelenül várjuk el Istentől, hogy tartsa szem előtt a helyezéseinket. Azt akarjuk, hogy a képességeink alapján részesítsen áldásokban, és válaszolja meg a kérdéseinket. Ha lehetne, még a rendelkezésére is bocsátanánk egy listát az áldásokra érdemes személyek nevével, majd ugyanúgy egy feketelistát is átadnánk neki. Mi határoznánk meg a sorrendet, aztán egy kosárba egyszerűen beledobnánk a „nem nyerő” személyeket. Mivel részrehajlóak vagyunk, az első helyet nyilván magunknak tartanánk meg, miközben némely testvérünk vagy embertársunk fel sem kerülne a listára.
Kihívás: Milyen jó, hogy Isten nem ilyen kritériumok alapján osztályoz. Számára minden ember kimondhatatlan értékkel bír, ezért az Atya mennyei tróntermének ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Ugye, hogy ez egy remek hír? Vedd a bátorságot, és közeledj Istenhez!