A Megváltó első eljövetele

https://youtu.be/IXAWaffZXzA
„Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek.” (Ésa 12:2)

Lelki értelemben a Megváltó testet öltésének, szűztől való megszületésének eseményét Jézus Krisztus első eljövetelének nevezzük. Az esemény az ember megmentését szolgáló isteni tervnek a középpontját képezi. A Megváltó testet öltésének demonstratív célja is volt, mivel amellett, hogy bűnáldozatként adatott halálra, be akarta mutatni, hogy az ember távol maradhat a bűntől. Jézus Krisztust épp azért nevezzük Ember Fiának, mert teljes mértékben hozzánk hasonló emberi testben élt. Azzal, hogy győzött a kísértések és a bűn felett, lényegében bizonyságot tett arról, hogy az Istennel való szoros kapcsolat eredményeként az ember elérheti a tökéletességet. Hozzánk hasonlóan Ő mindenben megkísértetett, de nem vétkezett.

Az Úr első eljövetelének egyik legfontosabb célja az volt, hogy megbocsátást és megtisztulást hozzon, és megszabadítson bennünket a bűntől. Megmentőnkként vállalta, hogy emberré lesz, és szenvedni fog az emberek gyalázkodásai és a gonosz kísértései miatt. Vállalta a halált az elveszettekért, és magára vette a bűneinket, hogy felmenthessen bennünket az ítélet alól.

Ez azt jelenti, hogy imáink, magatartásunk, bűneink megvallása és megbánása által elnyerhetjük az általa megszerzett felmentést. Ebben csak azok nem részesülnek, akik nem akarják elfogadni Őt, és nem könyörögnek bűnbocsánatért. Az evangélium arról biztosít bennünket, hogy Isten áldozatul adta az Ő Fiát, hogy „valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Gondolkozz ma el: Isten Fiának eljövetele és testet öltése jelenti a mi hatalmas lehetőségünket, hiszen mennybemenetele után Ő lett a Közbenjárónk és a Védőnk. Szentlelkével hat a szívünkre, hogy valljuk meg bűneinket, és közbenjár az Atyánál az érdekünkben. Jegyezd meg a legfontosabbat: ezen a világon semmi sem szakíthat el az Ő szeretetétől és irgalmától, csak mi magunk!