Egyedül

https://youtu.be/ebjeldI38yY
„Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét… oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.” (Ésa 65:21-22)

Mentél-e el otthonról úgy, hogy senkinek sem szóltál? Érezted-e valaha, hogy senkit sem akarsz magad körül látni, hogy ne kelljen egy bizonyos módon viselkedned csak azért, mert valaki lát?  

Milyen volt az, amikor megpróbáltál megoldani egy nehéz feladatot anélkül, hogy valakinek a segítségét kérted volna? Építettél-e valamit egyedül? Valósítottál-e meg valamit egymagad? Milyen érzés volt? Ugye, hogy győzelmet éreztél, és kész lettél volna megjutalmazni önmagad?

Néha megvalósítunk kisebb-nagyobb dolgokat, amelyek semmihez sem fogható, csodálatos dolgoknak tűnnek, pedig a valóságban nem is annyira sikeresek. Miért van az, hogy egy félsikeres dolgot jobban kedvelünk a tökéletesre sikeredettnél? Azért, mert önmagunkból fektettünk bele valamit. Egy általunk elvégzett javítás többet ér egy szakember munkájánál, a saját kezünkkel felépített kis ház többet ér egy neves cég által épített palotánál. Ez természetes, mivel úgy lettünk teremtve, hogy fel kell használnunk a tehetségünket, és belénk van helyezve a vágy, hogy valamit hozzá kell adnunk a körülöttünk levő világhoz.

Nem túlzott merészség, ha szeretnénk megvalósítani valamit, és nem jelent önzést, ha magunk javítunk meg egy elromlott eszközt, hanem ellenkezőleg, ebben a fejlődés kiváló lehetősége és a beteljesülés érzésének elérése rejlik. A fogyasztói társadalom egyik általános gyakorlata, hogy ami már nem működik tökéletesen, azt ki kell dobni, és újat kell vásárolni helyette. Ez a kényelem és az úgynevezett „uprage” csapdája, ami azonban sokba kerülhet, hiszen arra próbál rávenni bennünket, hogy váljunk meg a javítható, karban tarható tárgyainktól.  

Gondolkozz ma el: Próbálj ma megjavítani valamit, vagy megvalósítani egy kis projektet. Sokkal kellemesebb, mint újat vásárolni. Pál apostol is szívesen végzett kétkezi munkát: sátorkészítő volt.