2021. január 15., péntek
Első játékszer
„Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé.” (Ésa 65:18)
Gyerekkorban fontosak a játékszerek. Igaz, hogy egyesek sosem nőnek fel, és egyszerű játékszernek tartják a drága autókat, a szép kinézetű embereket vagy az ingatlanokat, de itt most nem erről van szó.
Gyerekkoromban kaptam egy játék kamiont. Kíváncsiságból szétszedtem a lemezből készült játékszert, mert látni akartam, hogy mi van benne, de miután csalódottan állapítottam meg, hogy belül üres, már nem tudtam megfelelően visszaszerelni a kabint, ami eltörött, s így bár új, de elromlott játékkal maradtam. Akkor nem igazán volt lehetőség a javításra, ezért sokáig bánkódtam romboló kíváncsiságom miatt.
Viszont lehet, hogy másképp sosem tartottam volna észbe az első játékszeremet.
Emlékszel-e még az első játékodra? Kitől kaptad? Fel tudod idézni az érzést, ami hatalmába kerített, amikor a kezedbe vetted? Vágytál-e rá, vagy a véletlennek köszönhetően kaptad?
Az ajándék általában az ajándékozó akaratát, szándékát tükrözi, és inkább az adományozót képviseli, mint az ajándékot kapó személyt. Van pár kivétel, amikor az adományozó alaposan utánanéz a célszemély vágyainak, elképzeléseinek, s csak ezek alapján választ ajándékot.
Ha már a megfelelő ajándékról beszélünk, én úgy gondolom, hogy csak Isten képes meglepni bennünket egy, a szükségleteinket és legmélyebb vágyainkat kielégítő ajándékkal. Ismeri szívünk rejtett vágyait, és képes bármilyen ajándékkal meglepni. Néha azért ad valamit, mert tudja, hogy megosszuk másokkal is. Ha látja ezt a hajlamot bennünk, akkor még több áldásban részesít, hogy az örömünk még teljesebb legyen.
Gondolkozz ma el: Istentől sosem kapunk közönséges, haszontalan, véletlenszerű ajándékot. Figyeld meg, hogy ma mit fog neked adni, és miután hálát adsz érte, oszd meg valakivel a kapott ajándékot.