2021. január 7., csütörtök
Első fizetés
„Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.” (1Kor 3:14)
Minden ember álma, hogy egyszer majd pénzt szerez. Ez még azokra is vonatkozik, akik azt hangoztatják, hogy a pénz semmit sem jelent számukra. Szükség van a pénzre, mert szeretjük, mert nélküle nem utazhatunk, nem vásárolhatunk üzemanyagot vagy jegyet, de élemet sem, és a családunkat sem tarthatjuk el.
Gyerekkorban a fizetés az, amit a szülőktől vagy a felnőttektől kapunk. Eljön azonban a pillanat, amikor a szolgálatainkért jutalmat, fizetést kapunk. Ez fantasztikus érzés, ami azonban kissé elbizonytalanít. Vajon tényleg az enyém? Azt tehetek a pénzzel, amit akarok? Vagy talán a családomnak kellene adnom? Ilyen kérdések merülnek fel bennünk, amikor megkapjuk az első fizetést.
Szép gesztus a fizetésedből hozzájárulni a családi kiadásokhoz. Lehet, hogy jól fog a segítség, és elfogadják, de az is lehet, hogy arra bátorítanak majd, hogy készíts saját költségvetést, tedd félre, vagy fektesd be.
Mivel egy családhoz tartozol, nem kellene azt képzelned, hogy amit kapsz, az neked ingyen kijár. Bár gyerekek vagyunk, de mindennek ára van, hiszen javainkat valaki munkájának, áldozathozatalának az eredményeként kaptuk. Érett gondolkodásra vall, ha megérted, hogy mennyibe kerül az élet, hisz természetes, hogy legyen ruhád, élelmed és fedél a fejed fölött. Gondolj arra, hogy minden földön élő három emberből egy valaki nem él normális életet, és az imént említett három dolog közül egy valamivel nem rendelkezik.
Gondolkozz ma el: Teljesen biztos, hogy Isten megsegít abban is, hogy tisztességesen megszerezhessük a mindennapit. Ez már egy jó ok arra, hogy adjunk hálát a megszerzett pénzünkért. De még tehetünk valamit: ha látjuk, hogy a közelünkben valaki hiányban szenved, a rendelkezésünkre álló javakból juttassunk neki is.