2021. január 5., kedd
Első hazugság
„Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:31-32)
Édenben felbukkant egy érdekes, sőt csodálatosnak mondható lény, és szóba elegyedett az emberrel. Ebben az első párbeszédben jelent meg a lehető legfondorlatosabban megfogalmazott első hazugság előbb csak kételyekbe burkoltan, de később teljesen nyíltan kijelentve. Szinten minden hazugság egy érdekes csomagolás mögé van rejtve. Csak az igazság teljesen meztelen, miközben a hazugság mindig vonzó és zavaró csomagolásban tűnik fel.
Sátán a „hazugság atyja”. Ő találta ki az első hazugságot, és sajnos sikerült megtanítania bennünket is hazudni. Bár kezdetben kényelmetlenül, sőt bűnösnek érezzük magunkat, ha hazugságot mondunk, miután eltűnnek az első hazugság gyötrelmei és terhei, kezdünk lassan igazi profikká válni, mígnem oda jutunk, hogy sikerül saját magunkat is becsapnunk, meghazudtolnunk.
Emlékszel-e még, hogy milyen szégyent és bűntudatot éreztél először? Kinek hazudtál? A szüleidnek, vagy rokonaidnak? Hogy történt? Kiderült a hazugság, vagy „megúsztad”?
Általában az fáj, hogy hazugságon kaptak, és nem az, hogy képesek voltunk hazudni. Ha nem mondtunk igazat, és ez nem is derül ki, akkor azt máris győzelemnek könyveljük el.
A valóságban azonban nincs tökéletes hazugság. Teljesen biztos, hogy a hazugság lánca valahol – általában a legrosszabb pillanatban – véget ér. De a legrosszabb az, hogy a hazugság mindig sebet okoz valakinek. A hazugságnak mindig áldozata. Állíthatod, hogy senki ellen nem irányult, hiszen csak téged érint, viszont még az önmagunknak okozott fájdalom is végtelenül fáj a mi Atyánknak. Végeredményben minden hazugság egy szeg, ami fájdalmat okoz az Úrnak.
Gondolkozz ma el: Ne feledd, hogy amikor hazudsz, egy kiváló memóriára is szükséged van, de ha igazat beszélsz, akkor mindig szabad lehetsz, és biztonságban vagy.