2021. január 1., péntek
Első szerelem
„Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31:3)
„Az első szerelmet nem lehet elfelejteni” – szokták mondani. Legyen szó egy másik nemű személlyel ápolt kapcsolatról vagy egy munkahelyről, esetleg egy bizonyos helyről, az „első szerelem” mindig azt az eszményit jelöli, azt a támpontot, amelyhez egész életünkön át viszonyulni fogunk. Noha az első szerelem nem minden esetben (tulajdonképpen ritkán) hozott boldogságot, az emberek mégis abszolút pozitívumként viszonyulnak hozzá. Az első szerelem általában nem nyert viszonzást. Egy diák beleszeret a tanárnőjébe; egy kislány egy felnőttbe; egy alacsony termetű személy belehabarodik egy nagyon magas személybe; vagy egy pattanásos arcú kamasznak nincs elég bátorsága szerelmet vallani. Az ilyen tapasztalatokat általában a boldogtalanság, az elkeseredés, a válaszok hiánya és a frusztráció jellemzi. Mindezek mellett valószínű, hogy az első szerelem épp az elérhetetlensége miatt tűnik szépnek. Ilyenkor általában úgy gondolja az érintett, hogy boldog lehetett volna, ha megvalósulnak az álmai.
A Szentírás is beszél az első szerelemről: első szeretet. Istent elszomorítja, hogy mi emberek elveszítettük a tiszta és lelkes kezdeti szeretetet, és meghív, hogy térjünk vissza élettapasztalatunk azon pontjára, ahol még tiszták voltak az Isten iránti érzelmeink. Egyes feltételezések szerint minden ember életében elérkezik az a pillanat, amikor Istenhez közeledik, vonzalmat, tiszteletet és ragaszkodást érez iránta. Ebben az időszakban szívesen olvassuk a Szentírást, imádkozunk, és éneklünk az Ő szeretetéről.
Gondolkozz ma el: Te nem vágyod vissza azt az időszakot, amikor úgy érezted, hogy közéd és Isten közé semmi sem állhat, és hogy barátok vagytok? Ma döntsd el, hogy visszatérsz a Vele való barátsághoz. Ehhez kérd az Ő segítségét.