Február 13

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."

2 Korinthus 12; 9

A cumulo-nimbus felhők hatalmas, az egész égboltot átfogó felhők. Baljós, ólomszürke színezetük a lehető legrosszabb időjárásra utal: esőre, viharra, jégesőre. Amikor ilyen felhők borítják be az eget, akkor még a szabadban levő állatok is menedéket keresnek. Az emberek úgy érzik, valami rossz fog történni és a maguk során menedéket, társaságot keresnek, nem akarnak egyedül szembesülni e veszéllyel. De ahogy az eső által kiürülnek, ezek a felhők is szétoszlanak.

A legtöbbször ilyenek az életünkben megjelenő felhők is: félelmetesek és olyan feketék és fenyegetők, mint talán soha eddig. És mi minden alkalommal ugyanúgy megijedünk, annak ellenére, hogy már volt részünk hasonló élményekben.

Miért félünk, miért aggodalmaskodunk ugyanolyan erősen a fenyegetés láttán? Vajon mindig elfelejtjük, hogy Isten már mentett meg minket rossz helyzetekből? Vajon a szívünk, ahelyett, hogy egyre erősebb legyen, egyre kevésbé fog bízni hatalamában? Lehetséges. Mennyei Atyánk ma biztos, teljes és állandó, tehát korlátlan védelmet ígér. Még ha nem is könnyű, mégis érdemes megújítani bizalmunkat az isteni Védelmezőben.

Kihívás:

Elemezd életed utóbbi szakaszát és találd meg azt az alkalmat, amelyben tisztán láttad Isten beavatkozását. Keress valamit, ami emlékeztet erre az alkalomra. Tartsd szem előtt azt az emlékeztető jelt.