November 28

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem." Ésaiás 43; 25

”Isten, az Ő Fia kedvéért, elfogad minket és megbocsátja bűneinket. A sötétség és a csüggedés néha a lelkünkre száll, és azzal fenyeget, hogy eláraszt minket, de nem veszíthetjük bizalmunkat.”  EGW

Az ember szívére nehezedő legnyomasztóbb teher a bűn terhe. Miután vétkeztünk, több állapoton megyünk keresztül; először is, felismerve az elkövetett bűnt, úgy gondoljuk, hogy nincs több esélyünk, és feladjuk az üdvösség gondolatát; akkor Isten Lelke megdorgál, eloszlatja kétségeinket és rávesz, hogy álljunk fel és kérjünk bocsánatot; miután bocsánatot kérünk, felszabadultnak kellene éreznünk magunkat, de előfordul, hogy időről időre visszatér egy nyomasztó gondolat, és kétségbe vonja a megbocsátást. Ez a gondolat nem Istentől van (aki azt ígéri, hogy megbocsátja a bevallott bűnöket és elfelejti azokat), tehát ez a gondolat a Gonosztól jön,  aki el akar tántorítani minket, és egyre mélyebb csüggedésbe akar taszítani minket, abba az állapotba, amelybe a bűn miatt jutottunk. Ilyenkor nem az érzelmekre kell támaszkodnunk, hanem Isten Szavára. Ha Ő azt mondja, hogy megbocsát, akkor az úgy is van. Hinnünk kell Neki.

Kihívás: Különleges nap a mai. Emlékezz a meg nem vallott vagy a még mindig nyomasztó bűnökre, valld be azokat még egyszer, és kérj bocsánatot. Majd pedig higgy Istennek, és többé ne aggódj. Egy másik rövid imával űzd el kétségeidet.