November 26

„Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.” Máté 10; 39

Az Aristolochiaceae egy olyan növény, amely rothadó halszaggal vonzza a legyeket. A legyek éjszaka jönnek, és a virág csapdájába esnek, amely csak reggel engedi el őket, virágporral beborítva. Ily módon a növény megoldja a virágpor szállítását egy másik növényre, és biztosítja a faj fennmaradását.

Azt tartjuk, hogy a legdrágább dolog, amivel rendelkezünk, az életünk. Ha életünk veszélyben van, mindent megteszünk, hogy megóvjuk azt. Bár sok olyan tapasztalat van, amely legalább ennyire vagy még jobban megrémít minket, mégis itt van a határ. Néha az erőfeszítés, hogy megtartsuk azt, amink van, olyan nagy, hogy lemondunk minden értékről, amellyel rendelkezünk. Feladjuk az alapelveket, feladjuk az embereket, a kapcsolatokat, sőt néha Istent is. Érthető, hogy valaki az életet helyezi előtérbe, és más dolgok másodlagossá válnak. De ha tudatában vagyunk annak, hogy Isten maga az élet, nem lenne bölcs dolog lemondani Róla. A mártírok tudták, hogy maga az élet semmit sem ér az élet teremtője nélkül, és boldogan döntöttek úgy, hogy nem szakadnak el a Teremtőtől. A legrosszabb esetben néhány év szenvedésben és nehézségben volt részük, de elnyerték az az Isten által kínált örökkévalóságot.

Kihívás: Lapozd fel a Nagy küzdelem című könyvett és olvasd el a Husz Jánosról és más mártírokról szóló fejezeteket. Fedezd fel azt, hogy mi motiválta őket önfeláldozásukban.