November 19

„Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől." 2 Sámuel 22; 4

A farkas azért üvölt, hogy jelenlétéről értesítse a közelben levő falkákat. Így próbálja megakadályozni a harcokhoz vezető találkozásokat. Egyfajta megelőzés ez, saját területének védelmezése, a váratlan meglepetések elkerülésére.

A mi gyengébb vagy erősebb hangunk messze nem hasonlít a farkas üvöltésére, de egy hangos jel, az univerzum egyik legerősebb hangja. Nem számít, milyen halkan mondunk el egy imát, Isten mégis meghallja. Ő nem figyel senkire jobban, mint azokra, akik Őt keresik és segítségre szorulnak. A furcsa az, hogy néha annyira elborít bennünket az aggodalom, hogy még gondolkodásunk is elakad. Csodálkozva várjuk a csodákat, de nem kérjük azokat; szeretnénk, ha Ő beavatkozna, de nincs erőnk reménykedni abban, hogy válaszolni fog, és akkor nem merünk lépni. Néha Sátán hangosabban üvölti fenyegetéseit, mint ahogy mi imádkozunk; el akar tántorítani minket azzal, hogy tudatja velünk, minden az ő tulajdona, és hogy képes uralkodni felettünk. Üvöltésénél, ordításánál erősebb az imádság alázatos suttogása, és még a térden álló személy csendje is hangosabb, mint az ő zaja. Fontos, hogy ne szenteljünk neki nagyobb figyelmet, mint amennyit megérdemel, és inkább támaszkodjunk Védelmezőnkre, mint hogy féljünk a Sátán gonoszságától.

Kihívás: Gondolj arra, hogy vajon mivel szeretne a Gonosz meggyőzni téged arról, hogy ő erősebb mint te. Ne felejts el imádkozni, hogy Isten megállítsa üvöltését.