November 12

„Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti.”  Példabeszédek 16; 7

A szaglást és az ízlelést tartják a legszubjektívebb emberi érzékeknek. Ezek „nem vitathatók”, szoktuk mondani, amikor bizonyos ételek vagy parfümök kedvelését kérdőjelezi meg valaki...

Nincs olyan ember, akit mindenkit egyformán szimpatizál és szeret, különösen, ha idegen személyekről vagy akár ellenségekről beszélünk. Ellenségeket nem szándékosan szerzünk, hanem inkább szándékainktól független dolgok miatt ébreszthetünk gyűlöletet valakiben. Lehet, hogy valami nem megfelelőt mondtunk; talán nem válaszoltunk elfogadhatóan vagy olyan hozzáállásunk volt, amely nem tetszett. A valóság az, hogy nagyon könnyen szerezhetünk ellenségeket,  és sajnálatos módon nagyon könnyű hosszú ideig ellenséges viszonyban maradni valakivel. Néha azt sem tudjuk, hogy kik a valóságos ellenségeink. A kölülöttünk élőket szemlélve feltételezgethetünk, de a képmutatás könnyen becsaphat minket. Barátságok nehezen alakíthatók ki és még nehezebb ápolni azokat. Amikor barátokat választunk, a közös hajlamok és a hasonló ízlés, hasonló választások alapján tesszük. Ugyanazok a dolgok vonzanak, és érzéseink is hasonló árnyalatúak. Az igazi, hiteles barátság nagyon értékes és nagyon ritka dolog; ez egy ajándék, amelyet Isten ad nekünk, és hálával tartozunk ezért Neki.

Kihívás: Számold meg barádaidat. Gondolkozz azon, hogy mit tettél értük az utóbbi időszakban. Ma okozz valami kellemes meglepetést barátaidnak.