Január 25

„Irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy."

Zsoltárok 103; 8

”A részvétteljes szív édes békét, csendes megelégedettséget érez, s míg másokkal jót tesz, önmagáról megfeledkezik. Ha Isten Lelke a szívben lakozik — ami az életünkből egyértelmű kell, hogy legyen —, meglágyítja a kemény szívet, és együttérzést, gyengédséget ébreszt mások iránt.” EGW

Az irgalom és a jóság már régóta nem tartoznak az “alapértelmezett” beállításaink közé. Habár ezen vonásokkal kellene világra jönnünk, az ember lényének folyamatos hanyatlása miatt, a legalapvetőbb tulajdonságokat is alakítanunk, ápolnunk, fejlesztenünk kell. Jónak, irgalmasnak lenni már nem a véletlen műve; akaraterőt, erőfeszítést igényel. Még a jó szándék gyakorlása mellett is, az embernek egy sokkal nagyobb erőre van szüksége ahoz, hogy jóságossá, megbocsátóvá, türelmessé váljon. Ez az erő nem bennünk található, hanem az isteni forrásban. Csak Istenben találhatjuk meg a pozitív, nemes érzelmek iránti szükségünk betöltését. Ha ma úgy érzed, hogy képtelen vagy kitartanod, jöjj Hozzá segítségért habozás nélkül. Ő biztosan veled lesz.

Kihívás:

A véletlenre bízva magad, menj ki az utcára és figyeld az embereket. Találj valakit, akinek azonnali segítségre van szüksége, tégy valami jót, anélkül, hogy jutalmat várj.