Január 21

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk... nagy, örök dicsőséget szerez nekünk"

2 Korintus 4;17

A stratus felhők, az égboltot borító, hatalmas, kompakt tömegek, amelyek állandó, de nem túl bőséges nedvességet, csapadékot ígérnek. Az égboltra figyelő emberek többségében, e felhők látványa a félelem és veszély érzetét kelti. Ösztönösen még az állatok is a természet nyújtotta fedezékekbe vonulnak. Az ilyen típusú felhők, a föld felszínéhez való közelségük miatt szülnek némi félelmet. Mintha az egész égboltot lefednék.

Nincs olyan nap, amelyen ne fájna, ne hiányozna valami vagy ne foglalkoztatnának bizonyos gondolatok. Minden óra hoz magával kisebb, nagyobb gondokat. Néha a szeretteink szenvedése fáj, máskor testünk miatt szenvedünk. Minden alkalommal azt szeretnénk, ha nem lenne szenvedés, az időt is visszatekernénk, csakhogy újratervezhessük azt az útvonalat, amelyen a szenvedés érkezett. Magunk okozta fájdalmakat élünk át, néha pedig azért szenvedünk mert mások bántottak minket. Van amikor jogosan szenvedünk, saját hibás döntéseink eredményeként, néha azonban éppen meggyőződéseink miatt szenvedünk igazságtalanul. Akármilyen szenvedés zudulna ránk, ne felejtsük, hogy ez nem is hasonlítható azzal a boldogsággal és szabadítással, amelyet Isten készített számunkra, a bűn történelmének lezárása után. Nincs sok hátra. Gondolj erre ma, ha valami fájni fog vagy aggodalmak törnek rád.

Kihívás:

Biztosan ismersz valakit a közelben vagy a facebook barátaid közül, aki szenvedésen megy át. Küldj neki egy bátorító üzenetet.