Január 19

„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével."

Zsoltárok 32; 7

A sirály kolóniák, a felnőtt madarak közül kijelölt őrökkel rendelkeznek. Ha veszélyt észlelnek, vészjelzést adnak le, amire az egész kolónia a betolakodóra támad. Még akkor is ha az állatokat magunknál alsóbbrendűeknek tartjuk, tanulhatunk viselkedésükből. Ezek a madarak tudják, hogy az összetartás számít. Megértették, hogy nem elég csak egyetérteni a valóságot illetően, hanem együtt is kell cselekedni azokkal, akikkel egyetértesz.     

Isten sokszor dönt úgy, hogy saját gyermekei által nyújt nekünk segítséget. Mindannyian tartozhatunk e csoportok bármelyikébe, vagy támadás ér minket, s akkor a többiek együttérzésére van szükségünk, vagy pedig nekünk kell valaki segítségére sietnünk. Gyakran a kényelem miatt maradunk tétlenek a mások szükségei láttán; nagyon sokszor a mások megsegítésében tanusított hanyagságunk miatt érezzük magunkat egyedül a vészpillanatokban, válsághelyzetekben. Gondoltál-e már arra, hogy Istennek szüksége van rád, valaki megmentésében? Tudatában vagy, hogy többet tehetsz egy bizonyos helyzet megvizsgálásánál? Mit szólnál egy valamivel aktívabb részvételhez; mi lenne, ha támogatóbb lennél a szükségben levők iránt?

Kihívás:

Ma tegyél valami különöset. Figyelj meg és azonosíts egy krízishelyzetben levő személyt. Derítsd ki, hogyan segíthetsz neki és tegyél valami kézzelfoghatót érte.