November 8

„Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet”  Lukács 21; 14,15

„Néha el kell hallgatnod, hogy meghalljanak és el kell távoznod, hogy észrevegyenek” - régi, kínai közmondás.

Az inspiráció olyan ajándék, amelyet Isten gyakran használ gyermekei vezetésére. A pozitív érzések és a bizalom ihletnek bennünket, a buzdító és vigasztaló szavak szintén. Tetteinket az Ő lelke ihleti. Néha félünk imádkozni a közösségben, de szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy a Szentlélek ihleti gondolatainkat és szavainkat, amelyeken keresztül általában imákat fogalmazunk meg. Valójában Sátán jön és suttogja azt, hogy dadogni vagy tévedni fogunk, hogy talán nem tudunk elmagyrázni egy hitpontot valakinek, aki megtámad minket. Oda jutunk, hogy az esetleges tévedés gondolata rémülettel tölt el. De ha megállunk és egyszerűen gondolkodunk: mi történhet, ha egy ima alatt hosszabb szünetet tartunk a következő szavakat keresve? Nevetni fog a közönség? És mi van akkor ha ezt teszi? Mi történne, ha valaki hitemről kérdezne, és kissé összezavarodnék a teológiai érvekben? Ellopja a hitemet vagy valamilyen különös jogomat? Nem. Mi történhet velem, ha őszinte beszélgetés közben váratlan észrevételeket kapok a barátomtól vagy a barátnőmtől, esetleg még egy elutasítást is? A valóságban minden gond a saját büszkeségünk esetleges sérülésével kapcsolatos, ennyi. Ha van egy kis alázat bennünk, akkor egyáltalán nem szenvedünk.

Kihívás: Kérd meg a Szentlelket, hogy ma teljes mértékben ihlessen válaszaidban, tetteidben.