Október 18

„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél...” 2 Királyok 20; 5

 Egy konyhai csótány kilenc napot él fej nélkül, aztán éhen hal. Szervezete önműködő módon még mindig mozgásra képes. Mégis, van ebben valami szörnyű... Képzeld el, milyen szadista és beteg emberek voltak azok, akik ezt végignézték.

                Imáink nagy részét könnyek közt mondjuk el, függetlenül attól, hogy azok arcunkon vagy csak bennünk folynak. Ez azt jelenti, hogy fájdalmas, minket vagy a hozzánk közel állókat érintő témákat hozunk Isten elé. Amikor imádkozunk, Isten nem csak meghallgatja szavanikat, amelyeket bonyolultabban vagy egyszerűen fogalmazunk meg, hanem átvizsgálja és megérti állapotunkat. Ő látja szívünk állapotát, mielőtt meghallja a szavakat. A bennünk elrejtett érzések által többet mondunk el neki, mint szavakkal, amelyek néha elégtelenek vagy nem megfelelőek. Ő tud szenvedéseinkről; ismeri aggodalmainkat, megaláztatásainkat, Ő látja amikor bátortalanok vagyunk vagy egyszerűen összeomoltunk, megért akkor is, ha némák maradunk. Ezért nem kell megfelelő szavakat keresnünk titkos imáinkban, hanem őszinte és nyitott szívvel kell állnunk előtte. Ő tudni fogja, mit tegyen. Ellentétben a tudósokkal, akik embernek nevezik magukat, ő nem végez rajtunk teszteket fájdalmunk alapján, hanem velünk együtt érzi és éli át a fájdalmat.

Kihívás:

Az állatokkal szemben sok visszaélés tapasztalható, még a törvény vagy a tudomány nevében is. Ha ilyesmit látsz, tégy valamit, és állítsd le azt a rosszat.