Október 22

„aki feltámasztotta az Úr Jézust, az... minket is feltámaszt...Ezért tehát nem csüggedünk. „ 2 Korinthus 4;14,16

 A X. század elején Eilmer, egy angol szerzetes, szárnyakat és vitorlát épített, amelyeket fából készült alvázra rögzített, és megpróbált repülni, de csak 200 méteres távolságot sikerült megtennie, majd lezuhant és eltörte lábait. Kívülről érkező segítség nélkül az ember képtelen volt elszakadni a Földtől. Sokkal később, a repülőgépek megjelenése után terjedt el siklóernyőzés és felfedezték az áramlatok rövid távolságokon történő felhasználásának technikáját.

                A repülés elég jól jelképezi az ember bűntől való elszakadását, a csábítások, kísértések sikeres leküzdését, anélkül hogy elbukna és összetörtne. Amikor valaki igyekszik megszabadulni a bűn befolyásától, rabságából rádöbben arra, hogy a szabadulás sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint a rossz szokások elsajátítása, és az ezzel járó hanyatlás. Bizonyára ilyenkor az ember meggyengült ereje már nem elegendő, ezért a Megváltó erős kezére van szükség, hogy kiegészítse azt a keveset, amit az ember nyújtani tud. Még a mi akaratunk is kevés ideig bírja a terhelést; már az első nehézség, az első kudarc után fel akarjuk adni a harcot, még azzal a kockázattal is, hogy örökre elbukunk. Aztán jön Isten Lelke, amely emlékeztet minket arra, hogy a balesetek előre várhatóak, és az elesések a gyógyulási folyamat részét képezik. Így a félelem szertefoszlik, bátorságunk helyreáll, és hajlandók leszünk újra és újra próbálkozni addig, amíg sikerül.

Kihívás:

Milyen területen tapasztalsz ismétlődő kudarcokat. Imádkozz és böjtölj azért a területért. Isten, az Ő ereje által, győzelemben fog részesíteni.