Október 14

„...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem." János 14; 14

 A sósvízi halak  isznak vizet, az édesvízi halak pedig nem. Annak ellenére, hogy a sós víz némileg ihatatlan, a halak amelyek folyamatosan ebben a környezetben élnek úgy fogyasztják a vizet, ahogy van. Ugyanakkor az igazán furcsa az, hogy a tökéletesen iható vizekben élő halak nem fogyasztanak vizet, hanem csak a szájukba veszik, és ki is eresztik azt.

Egyes keresztények több ezer áldáshoz férhetnek hozzá, de nem gondolkodnak azon, hogy Istentől kérjék és megfelelően használják azokat. Különleges ígéretekhez van állandó hozzáférésünk, de nem nyitjuk ki a Könyvet, hogy elolvassuk azokat. Élvezhetjük a természetet, és megcsodálhatjuk a Teremtő bámulatos leleményességét, de jobban szeretjük a telefon vagy a számítógép képernyőjét. Lehetőségünk van arra, hogy törődésünket fejezzük ki a magunknál hátrányosabb helyzetben levőkkel szemben, de nem mondunk le a kényelemről azért, hogy részesüljünk e tettek eredményeként jövő elégedettségben. Sok lehetőség áll rendelkezésünkre, amelyekhez hozzáférésünk lenne, de elégedettek vagyunk azzal, hogy a lehető legalacsonyabb szintre korlátozzuk magunkat. Isten különösen szomorú, hogy visszautasítjuk azt, amit ő kész adni nekünk, olyan áldásokat, amelyek nagyon boldoggá tennének minket. Miért kérünk ilyen keveset? Miért elégedünk meg azzal, hogy ilyen kényelmesek és korlátozottak vagyunk terveinkben és álmainkban?

 Kihívás: Van egy különös álmod, amit képes lennél megvalósítani? Beszélj Istennel erről az álomról és kérd meg, hogy segítsen annak megvalósításában.