Szeptember 23

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja." Zsoltárok 145; 18

Ne vesd meg a kis dolgokat; a gyertya mindig meg tudja tenni azt, amit a nap soha nem tudna megtenni: hogy világítson ... éjszaka!

Néha automatikusan imádkozunk, tehetetlenségből. Van amikor sietünk és csak egy kötelességet teljesítünk; máskor meg hiányoznak a minket foglalkoztató témák és csak elcsépelt kifejezéseket használunk. Amikor azonban valami foglalkoztat, vagy valamit nagyon akarunk, már nem vagyunk felületesek, és nem sietünk. Biztosak akarunk lenni, hogy Isten tud bajunkról és kétségbeesetten kérleljük Őt amikor valami komoly, minket mélyen érintő dologról van szó. Kitartásunk bizonyítja, hogy teljes szívünkből imádkozunk, és ekkor Ő is látja, hogy valóban érdekeltek vagyunk. Ígérete szerint velünk lesz, amikor teljes szívből kérjük Őt. Beavatkozásának csak akkor van értelme, ha az imában van az egyetlen reményünk, és amikor Isten az utolsó megoldás. Atyánk nem akar bizonytalanságban és zavarban tartani minket, de nem akar válaszolni arra az imádságra sem, amit robotszerűen és majdnem félálomban mondtunk el. Előfordult-e már veled is, hogy az ima végén már nem voltál biztos, hogy imádkoztál valamiért vagy nem és a biztonság kedvéért újra megfogalmaztad azt a kérést? Nos, az ilyen imákra senki sem várhat választ, és Isten sem tud segíteni. Ő akkor avatkozhat be, amikor csak Tőle függünk, és amikor teljes lényünk egy dolgot követel, nem közönyösen, hanem az Ő segítségétől való teljes függéssel.

Kihívás: Imádkozz őszintén és teljes szívedből. Ne kezeld Istent közönyösen.