Szeptember 21

„...akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak...örökségében. – Az Úr maga mondja ezt." Ésaiás 58; 14

Az embernek 17 izomra van szüksége a mosolyhoz, és legalább 43 izomra a komor arckifejezéshez. A furcsa az, hogy az ember sokkal gyorsabban és gyakrabban válik komorrá, mint mosolyogóssá.

Az eredeti terv szerint az embert egy kellemes és boldog életre gondolták ki, hozták létre. A bűn megjelenése azonban beárnyékolta napjait, és egy olyan kézenfekvő, gyakorlati dolgot, mint a mosoly, nagyon drágává és ritkává tett. A mosolygáshoz úgy tűnik, hogy egy okra van szükségünk, még akkor is, ha a mosoly kellene legyen nyugodtságunk alapeleme. De még a magány pillanataiban is hajlamosak vagyunk a komorságra, akkor is ha nincs közvetlen okunk rá. Az öröm és a boldog szívre jellemző állapot már nem normális, mivel ennek az állapotnak az alapja, Isten és jelenléte hiányzik. Egy ember, aki jó kapcsolatban áll Istennel, akaratlanul is elárulja belső állapotát, és ez nyugalmat és vidámságot fog kifejezni. Tulajdonképpen Isten nem akarja, hogy gyermekei szomorúak, komorak legyenek. Nem szereti a hosszú, elnyúlt arcokat és  a hamis jámborság mesterséges gesztusait.  Megváltónk szemszögéből az üdvösség hatása, eredménye lényünk külsején is kell, hogy tükröződjön. Az öröm olyan állapot, amelyet a Megváltóval való kapcsolatunkkal együtt kell ápolnunk.

Kihívás: Milyen okod van ma az örömre? Miért vagy ilyen rosszkedvű? Hajlandó vagy erőfeszítést tenni azért, hogy optimistábban lásd a dolgokat?