Szeptember 20

„És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”  Malakiás 4; 2

Néha az éjszakai égboltot fényes foltok borítják, amelyeket hosszú kék csíkok követnek. Ezek az úgynevezett hullócsillagok, és nem egyebek, mint a kozmoszból érkező porrészecskék tömegei, amelyek a gyors mozgás miatt az atmoszférába érkezve begyulladnak.

Minden nap sötét események és helyzetek törhetnek ránk. Vannak pillanatok, amikor nem értjük, és nem is észleljük Isten jelenlétét. Csak elméletileg tudjuk, hogy ismernie kell helyzetünket, de nem sikerül észrevennünk tetteit. Az elmélet és a hit között ott van a valóság. Meggyőződéseink csak akkor válnak tapasztalatokká, amikor elméleti tudásunkat valami valós dolog igazolja. Képesek vagyunk tanácsot és bátorítást adni, de amikor a válság a nyakunkba szakad, a fénynek a nyomát sem látjuk. És Ő, a mi Istenünk, a megmaradó port egyfajta csillaggá változtatja, ami felhívja a figyelmünket örökkévaló szeretetére.  Arra emlékeztet minket, hogy amit megígért, meg fogja tenni, és hogy Ő soha nem változik meg. Ilyen sötét helyzetekben, még akkor is, ha nem érted azt, ami veled történik, azt kell tenned, hogy ne távolodj el Tőle. Csak mondd el Neki, hogy mellette maradsz, és várni fogod, hogy segítsen neked. Ő biztosan és teljesen váratlan módon fogja ezt megtenni.

Kihívás: Nézz az égre és jegyezd le valamire, például a telefonodra, azt a legutóbbi okot amiért hálás lehetsz Istennek azért, hogy segített és támogatott téged.