Szeptember 12

„Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.”  Zsoltárok 102; 17

”Az Úr még a legalázatosabb ajándékot sem veti meg, amit jóindulattal és őszinteséggel ajánlanak fel. ” EGW

Legtöbbünk vagy a túlélők kategóriájába tartozik, vagy azok közé, akik tisztességesen élnek, de nem rendkívül gazdagok. Nem lehetsz fiatal és nagyon gazdag, hacsak nem vagy gazdag szülők árvája. Ezért ha valamit fel akarunk ajánlani Istennek vagy másoknak, ez nem rendkívül nagy értékekről szól, hanem szerény összegekről vagy dolgokról. Néha kísértésbe esünk, hogy összehasonlítsuk magunkat azokkal, akik sokkal többet tudnak nyújtani, és úgy tűnjön, hogy a mi ajándékaink túl kicsik. Ha belegondolunk, lelki síkon sem különböznek sokban a dolgok. Bár tehetségesek lehetünk, és nagyon különleges képességekkel rendelkezhetünk, ezen a területen nagy a kísértés, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat. De a valóságban nem az ajándékokat hasonlítjuk össze, hanem az alkalmakat és a láthatóságot, amelyben megnyilvánultak. Talán egy szólót, amit a legnagyobb fesztivál színpadán adtak elő, sokkal értékesebbnek tartunk annál a szólónál, amit egy kis templomban énekeltek el, hat idősebb személy és egy gyermek előtt. Fontos megérteni, hogy Isten szemében a szív indítéka és őszintesége teszi értékessé ajándékainkat. Ő ismeri a szív mélységét, és különösen örül valami apróságnak, amit az Ő kedvéért tettünk, és a szívünk egyszerű vágyáért.

Kihívás: Ma használd Isten kedvére legalább az egyik adottságodat, függetlenül attól, hogy hány néződ van.