Szeptember 5

„Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam... Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott."  2Sámuel 22; 7

”Amikor messziről hallja a kiáltásokat, a pásztor kész leküzdeni minden akadályt, hogy megmenthesse az elveszett bárányt. Erős, de gyengéd kezekkel eltávolítja a tüskés bozótot, vagy kiemeli a sárból; A tiszta és bűntelen Megváltó a vállán hordja a bűnös és mocskos bárányt.” EGW

Semmi sem sürgősebb Istennek, mint egy elveszett lélek kiáltása. Tudja, hogy a bűn legszörnyűbb betegség, és ha a bűn által rabszolgává tett ember legalább gondolatban erőt talál ahhoz, hogy segítséget kérjen, késedelem nélkül válaszolni fog, mert a bűnös elbátortalanodhat, és engedhet a kísértésnek, hogy visszatérjen a sárba. Isten keze mindig ki lesz terjesztve ránk, Ő hívogat minket, és elveszi bűneink terhét. Az lenne az ideális ha arra kérnénk, hogy Ő maradjon életünk Ura, így a bűnt kordában tarthatanánk, anélkül, hogy időnként sürgős "beavatkozásokra" lenne szükségünk.  Azonban, ha megtörtént és eltévedtünk, akkor az ő kereső és mentő terve, akciója életben lép. Egy segélykiáltásra van szüksége. Ez lehetővé teszi, hogy beavatkozzon életünkbe, és egy seregnyi angyalt küldjön megsegítésünkre. A megmentőnk nem alszik, és nem is marad távol.  

Kihívás: Ha emlékszel egy pillanatra, amikor még imára sem volt erőd és Isten mégis közbelépett érdekedben, most köszönd meg Neki az akkor tapasztalt segítséget.