Augusztus 1

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket." 1 János 5;14

 ”Isten lehajol trónjáról, hogy meghallja az elnyomottak kiáltását. Minden őszinte imádságra így válaszol: "Íme, itt vagyok." Ő felmagasztalja az elkeseredettet és a levertet. Minden fájdalom az Ő fájdalma is. A jelenlétében levő Angyal minden kísértésben és próbában közel van, hogy megszabadítson.” EGW

Biztató, hogy amikor a szenvedés vagy a szükség völgyén haladunk át, nem vagyunk egyedül, hanem mennyei Atyánk is elkísér minket. Számára nem túl nagy erőfeszítés vagy kivétel, hogy lejöjjön a nyomorúságos útunkra, és velünk legyen. Amikor azt olvassuk, hogy ő meghallgatja "az Ő akarata szerint"-i kéréseket nem vagyunk nagyon elégedettek. De az én akaratom nem számít? Tesszük fel a kérdést kissé zavartan. Valójában ki szeretné közülünk azt, hogy az egyik kérésünkre adott válasz után, arra ébredjünk rá, hogy az amit kértünk veszedelmet hozott ránk? Egy dolog biztos: Isten akarata számunkra az, hogy boldogok legyünk, ezért miért ne örülnénk ennek a feltételnek, amelyben Isten ezt mondja nekünk: boldoggá akarlak tenni téged, ezért arra kérlek, hogy kéréseidet ennek megfelelően fogalmazd meg, és én meghallgatlak minden korlátozás nélkül.

Kihívás: Nyomtasd ki vagy írd le kézzel a mai ihletett idézetet, és ajándékozd oda bátorításként valakinek, akit lehangoltnak vagy gondterheltnek látsz.