Július 29

„Ha az Urat, a ti Isteneteket tisztelitek, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat."

2Mózes  23; 25

Száraz időszakokban, amikor kevés a víz, az elefántok vájni kezdik a folyómeder homokos, száraz talaját. Lábaikkal és agyaraikkal ásnak, majd ormányuk segítségével felszínre hozzák a vízet. A vízforrások felfedezésében, a szakosodott kútásók tecnikájához hasonló érzékkel bírnak.

                A nélkülözési időszakok különbözőképpen hatnak ránk; néhányan motiváltabbak leszünk, hogy több erőfeszítést tegyünk, mások annyira elkedvtelenednek, hogy össze is omolhatnak. A keresztények úgy tekintenek ezekre az időszakokra, mint a jellem csíszolásának alkalamaira. De ha a nehézség kitart, kísértést érzünk arra, hogy változtassunk viszonyulásunkon, és kritikussá váljunk Istennel szemben. Minden ok nélkül úgy érezzük, Isten tartozik nekünk azzal, hogy vigyázzon ránk, gondoskodjon arról, hogy mindenünk meglegyen, amire szükségünk van, és hogy minden jól alakul életünkben. Néha, hogy ráébresszen a valóságra, Isten kénytelen magunkra hagyni minket, hogy megértsük, minden, amit kapunk, az ő ingyenes, meg nem érdemelt jóságának az eredménye.  Az elefántokkal ellentétben nekünk nincs olyan fejlett érzékünk, hogy még a legszárazabb időszakban is érzékeljük az erőforrásokat. Szerencsére, kivéve ha szükségünk van egy leckére a hálaadásból, Isten sokkal több áldást biztosít, mint amire szükségünk van.

Kihívás:

Lemondanál a mai egyik étkezésről, és odaadnád az ebédedet (pénzben vagy csomagban) valakinek, aki szegényebb, mint te?