Július 25

„Erőt ad a megfáradtnak..." Ésaiás 40; 29

 ”Önmaguntól nem tehetünk semmit, de Isten által, aki erőt ad nekünk, élhetünk azért, hogy jót tegyünk másokkal, és így elkerüljük a gonoszt.”  EGW

                Sokszor a belső erőforrásaink kimerülnek, és úgy érezzük, hogy a folyamatban levő projektjeinket vagy a programunkat fel kell adnunk. Belefáradunk még azokba a párbeszédekbe is, amelyek egykor elégedettséggel töltöttek el, és még néhány olyan találkozóról is lemondunk, amelyet a múltban örömmel vártunk. Olyan érzés ez, mint az öregedés. Semmi szokatlan nincs ebben. Végül is mi, emberek az állóképesség szempontjából nem fejlődünk, még akkor sem, ha az információk tekintetében nagy lépéseket teszünk előre. Azok, akik a saját erejükre támaszkodnak, könnyen a bizonytalanság és a kimerültség állapotába jutnak, ehelyett azok, akik elfogadják, hogy Istentől kérjenek segítséget, minden teendőjükben erővel és hatékonysággal rendelkeznek. Az ima és a Szentírás szavain való elmélekedés ideje elveszett időnek tűnhet, de minél tartalmasabb ez az idő, annál hatékonyabbak és inspiráltabbak leszünk tevékenységeink során. Olyan, mint ha egy kimeríthetetlen forrásból töltenénk újra energia-, és táplálék-tartalékainkat. Isten nem fukarkodik azokkal, akik segítségét kérik. Ő alig várja, hogy csapattársunk legyen a mindennapi erőfeszítéseinkben. És ez a mai napra is érvényes.

 Kihívás:

Ma nyiss meg egy ihlettet könyvet és olvass el legalább néhány fejezetet, és ha úgy érzed, hogy tetszik, folytasd a következő napokban.