Július 22

„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.”  Jeremiás 29; 11

 A Föld és a Hold közötti távolságot egy hatalmas lézerrel mérik, amelynek sugárát a holdfelszínre helyezett tükrök verik vissza. Megállapították, hogy a hold minden évben 5 cm-t távolodik tőlünk.

                Elméletileg nagyon messze vagyunk a naprendszerünk központjától, nem is beszélve az univerzum központjáról, ahol feltételezhetjük, hogy Isten lakozik. De valójában a távolság köztünk és Mennyei Atyánk között a lehető legkisebb távolság. És amikor ez a távolság létrejön, az miattunk jön létre, és nem miatta. Mi vagyunk azok, akik elfordulunk Istentől, kínosan érezzük magunkat, amikor valami rosszat akarunk tenni, és nem szeretjük, ha velünk van, amikor a viselkedésünk kevésbé keresztényies. Mert Isten tiszteli szabadságunkat és életterünket, az általunk elhagyott területen kívül marad, arra várva, hogy felébredjünk és visszatérjünk Hozzá. Vannak olyan helyzetek is, amikor a bűneink miatt elfordulunk tőle, és már nincs erőnk, hogy visszatérjünk hozzá, így a segítségünkre siet.  Segélykiáltásunkra válaszol, és visszavezet minket az Ő védelmi és barátsági körébe. Hát nem csodálatos Istenünk van?

Kihívás:

Ma este, menj ki valakivel, vagy egyedül, és csodáld meg a csillagképeket. Képzeld el, milyen messze lenne Isten, ha nem úgy döntene, hogy mellettünk, velünk, a szívünkben él.