Július 3

„Mert te jó vagy, Uram, és megbocsátasz, nagyon szereted mindazokat, akik hozzád kiáltanak."  Zsoltárok 86; 5

Mig a legtöbb lény szája ízlelőbimbókkal van ellátva, a pillangóknál más a helyzet. A pillangók lábaik segítségével ízlelnek.

Kár, hogy nagyon sok ember semmivel sem hajlandó megízlelni Isten jóságát, még a szívével sem. Azt mondják, nem tudunk olyat ajánlani, ami nekünk sincs. Megfigyelted, milyen ritkán bocsátunk meg, és milyen kevés ember tud megbocsátani azoknak, akik tévednek? Észrevetted, milyen nagy elvárások vannak a társadalomban arra nézve, hogy a bűnözők bűnhődjenek? Nem tudunk megbocsátást nyújtani, mivel mi magunk sem részesültünk megbocsátásban. Nem fogunk elnézőek lenni másokkal, mivel bűnösnek és elítéltnek érezzük magunkat. Vajon életünk és lényünk melyik részének kell arra szakosodnia, hogy érzékelni tudjuk Isten megbocsátását és jóságát? Vajon gondolataink részesíthetnek a megbocsátás bizonyosságában? Vajon szívünk képes érezni Isten kegyelmét? Vajon kezeink képesek elengedni a bűntudat terhét, amit mindig cipelünk, és amivel gyakran másokat is  megterhelünk? Egyértelmű, hogy csak a Megváltó képes kigyógyítani minket ebből a szenvedésből. Mi lenne ha ma bocsánatot kérnénk Tőle, és hajlandóak lennénk megbocsátani magunknak is?

Kihívás: Gondolj egy személyre, akinek nem tudsz megbocsátani és ma imádkozz, hogy legalább egy apró lépést tehess a békülés irányába.