Tévedhetetlen kijelentés

„Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. És nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.” Zsid 4:12–13

1. hitelv: „A Szentírás: A Szentírás az Ő akaratának tévedhetetlen kijelentése.”

A „tévedhetetlen” szó sokakat zavarba hoz.

A Bibliára ugyanis többféleképpen lehet tekinteni. Egyesek tisztán emberi dokumentumnak tartják, amelyet olyan emberek írtak, akik Isten tetteit próbálták leírni vagy megmagyarázni, ám emberi korlátok között, isteni segítség vagy beavatkozás nélkül. Úgy vélik, hogy bár találhatók benne nagyszerű igazságok, csupán emberi bölcsességgel született, így szabadon, puszta emberi elgondolás alapján válogathatnak: mit higgyenek el belőle, és mit ne. Ez az egyik véglet.

A másik végletet azok képviselik, akik szerint Isten szó szerint lediktálta a Bibliát: nem csupán az Ő Igéjének, hanem szó szerinti szavainak tekintik. Ők a „tévedhetetlen” kifejezést úgy értik, hogy minden egyes szónak szó szerint egybe kell vágnia az összes többivel. Amikor aztán olyan egyszerű „ellentmondásokra” bukkannak, mint hogy a különböző evangéliumok némileg eltérő szavakkal idézik a Jézus keresztjén lévő feliratot, a hitük megrendül. Ekkor vagy megpróbálják erőltetve összhangba kényszeríteni a szöveget, vagy arra jutnak, hogy az egész Biblia megbízhatatlan, és teljesen elfordulnak a hittől.

Mi, adventisták, hisszük, hogy a teljes Biblia egésze Isten Igéje, és mint ilyen: az Ő akaratának tévedhetetlen kijelentése – nem pedig a szavaié. Ellen White így fogalmazott: „A Biblia írói Isten írnokai voltak, nem pedig a tolla... Nem a Biblia szavai nyertek ihletést, hanem maguk az emberek... A szavak viszont magukon viselik az egyéni elme vonásait... Az isteni elme és akarat egyesül az emberi elmével és akarattal; így az ember megnyilatkozásai Isten beszédeivé válnak” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. kötet, 21. o.). Ez a figyelemreméltó gondolat „A prófétai írók ihletettsége” című kéziratból származik, amelyet érdemes előkeresni és átolvasni, ha valakit mélyebben érdekel a téma.

Egyelőre azonban értsünk egyet Ellen White-al: „Úgy fogadom el a Bibliát, ahogy van, mint Ihletett Igét. Hiszek kijelentéseiben az egész Bibliát tekintve”. Ámen!

Ihlető Istenünk! Nincs elég emberi szó kifejezni a hálát azért a végtelen jóságért, amellyel lehajoltál hozzánk, és elhívtál embereket, hogy megörökítsék a Te tetteidet. Nem lett volna kötelességed, mégis megtetted, mert szeretsz minket. Ihless meg engem is, miközben igyekszem megosztani ezeket az igazságokat a körülöttem élőkkel!