A Szentlélek vezetése által

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” 2Kor 3:17–18

„E kijelentések felülvizsgálata a Generál Konferencia ülésszakain várható, amennyiben a Szentlélek a bibliai igazság teljesebb megértésére vezeti el az egyházat, vagy kifejezőbb megfogalmazást talál Isten szent Igéjének tanításaira.”

Isten Igéje soha nem változhat meg. Az emberi megértés azonban formálódik és érik a növekedésünk során, miként ezt a teljes Szentírás és a fenti igeszakasz is példázza. Ezt a felismerést belefoglaltuk hitelveink bevezetőjébe is, ami megkülönböztet minket számos felekezettől.

A keresztények körében általában kétféle magatartás figyelhető meg a változással kapcsolatban. Egyesek soha nem változnak: görcsösen ragaszkodnak ahhoz, amit szüleiktől vagy lelkészeiktől tanultak, és még a kérdésfelvetést is elutasítják. A kérdésekre hitetlenségként vagy hűtlenségként tekintenek, és gyakran tartanak tőlük. „Isten megmondta, én hiszem, ezzel a dolog el van döntve.” Nagyon igaz – feltéve, ha bizonyosak vagyunk abban, mit mondott valójában!

Még ha felismerik is, hogy egy dédelgetett nézetük nem biblikus, az efféle merev szemléletben nevelkedett hívők rendkívül nehezen változtatnak. Attól tartanak ugyanis, hogy ha eddig tévedtek, talán meg sincsenek váltva, sőt soha nem is ismerték igazán Istent. Az adventisták különleges helyzetben vannak ahhoz, hogy vigaszt és megértést nyújtsanak nekik.

Más keresztények és Egyházak ezzel szemben folyton változnak. Azért alakítják tanaikat, mert egy-egy hitelv népszerűtlen, mert nem illeszkedik a környező kultúrához, vagy mert a társadalom nyomást gyakorol rájuk. Esetleg azért változtatnak, hogy lépést tartsanak más felekezetekkel. Az ilyen közösségek „haladónak” tekintik magukat, miközben teljesen félretolják egyetlen megbízható mércénk, a Biblia tekintélyét, elavultnak bélyegezve azt – puszta tanmesék gyűjteményének, jó vagy éppen vitatható erkölcsi tanításokkal. Úgy válogatnak belőle kényük-kedvük szerint, elhagyva mindent, ami nem illeszkedik a valóságról alkotott, folyton változó pillanatnyi képükbe.

Az adventistáknak ezek felé az emberek felé is van mondanivalójuk. Mi magunk is folyamatosan kibontakozónak látjuk az igazságot, és elutasítjuk a dermedt merevséget. Képesek vagyunk felismerni az emberi megértés változó természetét anélkül, hogy elvetnénk egyetlen igazi mércénket: Isten örök Igéjét.

Változhatatlan Istenünk! Vezesd továbbra is bizonytalan lépteinket! Tarts meg bennünket az úton, de óvj meg a gőgtől! Tégy nyitottá a kutatásra, de tarts vissza attól, hogy átlépjük az általad szabott határokat!