Hitelvekkel vagy azok nélkül

„Azért hát féljétek az URat, és szolgáljatok neki tökéletesen és hűségesen! […] Ha pedig rossznak látjátok azt, hogy az ÚRnak szolgáljatok, válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni […] Én azonban és az én házam népe az ÚRnak szolgálunk.” (Józs 24:14–15)

Az idei év során messzire utaztunk vissza az időben: olyan bibliai személyek életét vizsgáltuk, akiknek Istenbe vetett bizalma a mi hitünk forrásává lett. Azután a közelmúlt úttörőinek életét tekintettük át, akik a Szentírást kutatva elfeledett, háttérbe szorult igazságokat tártak fel. Az ő hűségük lett a mi örökségünk – egy olyan örökség, amely ma is tovább él mindazok életében, akik ezen igazságokat el kívánják juttatni a világhoz. Harmadsorban megvizsgáltuk azokat az alapértékeket, amelyek összekötnek bennünket, és megmutatják, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ebben az utolsó negyedévben rátérünk a hetednapi adventista keresztény identitásunkat meghatározó hitelvekre: röviden megismerkedünk mind a huszonnyolc alapvető tanítással, amely egységbe fog minket.

E hitelvek kapcsán a legfontosabb tisztán látnunk, hogy nem képeznek kötelező érvényű dogmát vagy merev hitvallást – abban az értelemben, ahogyan más felekezetek hitvallásai működnek. Úttörőink felismerték, hogy az emberi hitvallások, még ha látszólag a Biblián alapulnak is, olyan válaszfalakká válhatnak, amelyek belső romláshoz vezetnek az egyházakban, az eltérően gondolkodók számára pedig üldöztetést és halált hoznak.

1861-ben, két évvel a Hetednapi Adventista Egyház hivatalos megalakulása előtt J. N. Loughborough így fogalmazott az Advent Review and Sabbath Herald hasábjain:

„A hitehagyás első lépése hitvallást alkotni, amely megszabja, mit kell hinnünk. A második: e hitvallást a tagság mércéjévé tenni. A harmadik: e hitvallás alapján vonni felelősségre a tagokat. A negyedik: eretneknek bélyegezni azokat, akik nem fogadják el e hitvallást. Az ötödik pedig: üldözést indítani ellenük” (1861. október 8.).

Nem mintha az adventisták nem hittek volna bizonyos dolgokban, méghozzá szilárd meggyőződéssel. Éveken át pajtákban és nappalikban gyűltek össze, mert számos gyülekezetben közölték velük: nemkívánatos személyekké válnak, hacsak fel nem hagynak Jézus második eljövetelének és a végidei próféciáknak a hirdetésével. Az 1840-es évek közepére pedig elkezdték megtartani a hetedik napi szombatot is.

Miként ragaszkodhattak e meggyőződésekhez anélkül, hogy megmerevedtek volna?

Változhatatlan Teremtőm! Te évezredeken át vezetted népedet. Bár hitetlenség és eltorzult tanítások vettek körül mindent, Te mindvégig megtartottál egy hűséges maradékot. Vágyom arra, hogy e hűséges kevesek közé tartozzam.