Az alapdöntés

„De ha keresni fogod ott az URat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből keresed őt.” 5Mózes 4:29

„Keressétek az URat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” Ézsaiás 55:6

Sok értéket, sok parancsolatot és megannyi életvezetési elvet vettünk már sorra. Mindez könnyen túlterhelheti az embert. Térjünk hát vissza az első – az egyetlen valódi – döntéshez. Minden más pusztán ebből az egyetlen választásból fakad:

KERESD ISTENT! Ennyi az egész. Semmi több. Mégis olyan nehéz!

Nem mintha szükségszerűen nehéznek kellene lennie. Azokban a pillanatokban, amikor egyetlen másodpercre valóban megpillantjuk Istent a maga valóságában, soha semmi mást nem választanánk. Csakhogy gyarló emberek vagyunk, egy összetört világban. Felkelünk, imádkozunk, kérjük Istent, hogy kísérjen utunkon, aztán kilépünk az ajtón, és egyenesen beleesünk a sárba.

Isten mindezt nagyon jól tudja. A Zsoltárok 103:13–14 így fogalmaz: „Amilyen könyörülő az apa a fiaihoz, olyan könyörülő az ÚR az őt félők iránt. Mert tudja, hogyan formált minket, megemlékezik arról, hogy por vagyunk.” Megfogja a kezünket, felemel, leporol, majd egy szempillantás múlva kezdi elölről az egészet.

Ám itt a csoda: miközben mi hűségesen kutatunk Utána teljes szívünkkel és teljes lelkünkkel – és közben folyton csalódunk magunkban, látva, milyen gyakran elbukunk – mások ránk néznek, és Istent látják meg bennünk!

Ne kérdezd, hogyan történik mindez, mert nem tudom. De amikor te meg én, minden esendőségünk és hibánk ellenére kitartóan keressük Istent, mások észreveszik Őt bennünk, még akkor is, amikor mi magunk nem látjuk. Csak egy-egy felvillanás Belőle. De tudják, hogy ez már több, mint pusztán mi magunk. Tudják és érzik.

Olyan ez, mintha már maga a keresés – a mindennapos, percről percre tartó keresés, a felállás és az újrakezdés, valahányszor elterelődik a figyelmünk vagy elesünk – valahogyan kirajzolná az Ő arcvonásait a mi arcunkon!

Ha van egyetlen dolog, amit megtehetek azért, hogy valaki más is felfigyeljen Arra, Akire én magam támaszkodom – az Egyetlenre, Aki erőt ad a folytatáshoz –, akkor én ezt az egyet akarom tenni. És te?

Egyetlen Isten, Szent Isten, Mindenható Isten: egyedül Rád vágyom! Némítsd el bennem a többi hang zaját – a kísértéseket, a bűnös természetet és az önző vágyakat! Egyedül Téged akarlak.