Matricabölcsesség

“Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.” Lukács 12:15

Egy nap egy ember ment Jézushoz a maga sérelmével. Kérte – vagy talán egyenesen követelte: „Érd el, hogy a testvérem adja meg az engem megillető részt!”

(Vajon hány imádságunk hangzik pontosan így?)

Válaszul Jézus elmesélt egy történetet. Arról a gazdáról szólt, aki egyre nagyobb és nagyobb magtárakat épített. Önmagát veregette vállon, mekkora sikert aratott. Csakhogy még mielőtt igazán élvezhette volna mindezt, meghalt.

„Nem viheted magaddal a sírba” – mutatott rá Jézus.

Ha a Tízparancsolat és az általa közvetített alapértékek szerint élünk, az nemcsak azt jelenti, hogy felhagyunk a mások javai utáni sóvárgással, és nem csupán azt, hogy megelégedünk azzal, amink van. Arra a felismerésre is elvezet, hogy rengeteg embernek még a megélhetéshez sincs elegendő forrása. A Föld népességének túlnyomó része valószínűleg ma is a mennyországgal tartaná egyenértékűnek, ha lenne saját háza, saját kertje, egy saját árnyas fája és biztonsága.

Láttad már a matricát a kocsi hátulján: „Élj egyszerűen, hogy mások egyszerűen élhessenek”? Elgondolkodtál valaha azon, mit jelent ez valójában? Hogyan hathatnak az én életmódbeli döntéseim a bolygó túloldalán élő emberek sorsára?

A bálványként kezelt pénzről és a második parancsolatról szóló beszélgetésben már röviden érintettük: a legtöbben nem tudjuk a megvásárolt javaink valódi árát. Lehet, hogy olcsón jutunk hozzá különféle árucikkekhez (és valószínűleg még így is panaszkodunk, hogy milyen drágák), ám ezek pénzben kifejezve pusztán azért kerülnek kevesebbe, mert mások verítékével, könnyeivel – sőt, olykor vérével – fizettek értük.

Mi lett volna, ha az a bizonyos gazda a rekordtermés láttán az újabb magtárak felhúzása helyett így szól: „Mindenem megvan, amire valójában szükségem van. Ezt most megosztom a környékbeliekkel”? A termést betakarító munkások vajon szintén meggazdagodtak az ő sikere nyomán? Mi lett volna, ha kifejezetten olyan embereket alkalmaz, akiknek égető szükségük van a munkára? Mi lett volna, ha hozzásegíti őket ahhoz, hogy a munkájuk révén saját földhöz jussanak – hiszen neki magának jóval több jutott, mint amennyit egy ember igényel?

Radikális gondolatok? De még mennyire! Pontosan az ilyesfajta gondolkodásmód juttatta Jézust a keresztre. Az egyszerűség magától értetődő, de nem könnyű. A kettő nem ugyanaz.

Istenem, akié ezernyi domb minden jószága – magukról a hegyekről nem is beszélve –, tartsd tisztán a látásomat! Segíts megtalálnom a módját, hogy megértsem e világ gazdaságának valódi árát. Adj nekem megelégedett, tiszta szívet, és formálj olyanná, aki mások szükségleteit éppoly fontosnak tartja, mint a sajátját!