A lélek csendes békessége

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem minden helyzetben, imádságban és könyörgésben (konkrét kéréseitekkel), hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. És Isten békessége [a léleknek az az nyugodt állapota, amely Krisztus által bizonyos az üdvösségében, ezért nem fél Istentől, és megelégszik földi helyzetével, bármilyen is legyen az], amely minden értelmet felülmúl, megőrzi szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Filippi 4:6-7, Amplified Bible

Az *Amplified Bible* különleges fordítás. A kerek zárójelekben szereplő szavak olyan jelentésárnyalatokat emelnek ki, amelyek az eredeti görög szövegben is benne rejlenek. Ezért jelenti itt a „könyörgés” szó a konkrét, meghatározott kéréseket is. A szögletes zárójelekben található szöveg viszont magyarázó kiegészítés: olyan gondolatokat tartalmaz, amelyeket a fordító különböző kommentárok és szóelemzések alapján kapcsolt az igéhez. Az eredeti kiadásban ezekhez rendszerint lábjegyzetek is tartoznak.

Különösen szeretem a Filippi 4:7 ilyen értelmezését. Megkapó a kép, hogy Isten békessége erődítményként veszi körül a szívemet, őrséget állítva köré. A tizedik parancsolat szempontjából azonban most a hatodik vers ragadja meg leginkább a figyelmemet.

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy az igazi megelégedettség azt jelenti: semmit sem kérünk Istentől, egyszerűen elfogadjuk azt, amit ad. Ez az ige azonban nem ezt tanítja. Azt mondja, hogy nyugodtan vihetünk Isten elé konkrét kéréseket. Elmondhatjuk Neki, mire vágyunk, mire van szükségünk, mit szeretnénk. A lényeg nem az, hogy kérünk-e valamit, hanem az, hogy aggódunk-e amiatt, megkapjuk-e.

Isten arra hív, hogy már a kérés pillanatában hálát adjunk Neki. Nem azért, mert biztosan azt kapjuk, amit szeretnénk, hanem azért, mert biztosak lehetünk benne, hogy az Ő akarata a legjobb számunkra. Kéréseinket az Ő kezébe tehetjük, és megelégedhetünk azzal, amit végül ad.

Van, amikor Isten igent mond. Ilyenkor örülünk, és hálás szívvel köszönjük meg az ajándékát.

Van, amikor azt mondja: „Várj még egy kicsit!” Ilyenkor nem tudjuk, valóra válik-e valaha a kérésünk. Talán ez a legnehezebb időszak, mert ilyenkor a legkönnyebb nyugtalankodni. Mégis újra és újra úgy dönthetünk, hogy visszatesszük ügyünket Isten kezébe, és várakozás közben is hálát adunk Neki azért, amit majd az Ő bölcsessége szerint cselekedni fog.

És van, amikor nemet mond. Ez fájdalmas lehet, néha nagyon is az. Ilyenkor őszintén elmondhatjuk Neki csalódottságunkat, sőt kisírhatjuk magunkat az Ő vállán. Mégis továbbra is bízhatunk Benne, és hálát adhatunk Neki, mert tudjuk, hogy szeret bennünket, és soha nem téved.

Mert Isten szeretetének erődjén belül minden rendben van.

Lelkem Parancsnoka és Őrzője! Nem mindig érzem magam elégedettnek. Nem mindig érzem magam biztonságban sem. Mégis bízom Benned, és szeretnék egyre jobban bízni. Taníts meg várni nyugtalanság nélkül, minden körülmények között hálát adni, és úgy élni, mintha már most mindenem meglenne, amire valóban szükségem van. Ámen.