Megbocsátani

„... elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.” Kolossé 3:13

Most készen állunk arra, hogy megvizsgáljuk a „hordozzátok el egymást” igevers második részét, azt a szakaszt, amely a megbocsátásról beszél.

A megbocsátás teljesen más, mint az elnézés. Sokan azért küzdenek a megbocsátással, mert azt hiszik, hogy az egyet jelent azzal, hogy mentegetjük a másikat, jóváhagyjuk a tettét, vagy azt mondjuk: – Semmi baj, minden rendben van!

Pedig nincs rendben. A bűn soha nincs rendben. Lehetnek enyhítő körülmények. Lehetnek gyengeségek, amelyek megnehezítik a helyes cselekvést. A bűn azonban Isten szeretetének azt a szövetét szakítja fel, amelyből a világegyetemet alkotta. Ezt nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. A szakadásnak helyre kell állnia. És ezt a helyreállítást egyedül Jézus tudja elvégezni. Ennek útja pedig a megbocsátás.

A megbocsátáshoz három lépés szükséges.

Először: fel kell ismernünk, hogy megsérültünk. El kell ismernünk, hogy a másik ember sebet ejtett a szívünkön, és adósságot hagyott maga után.

A keresztények gyakran hajlamosak elsiklani efölött. Őszinte vágyból, hogy „gyorsan megbocsássanak”, megpróbálnak úgy tenni, mintha nem történt volna semmi különösebben rossz. Pedig ilyenkor világosan szembe kell nézni a valósággal.

Ha valóban nem történt komoly rossz, akkor nem bűnről van szó, és nincs szükség megbocsátásra. Elegendő az elnézés és a türelmes elhordozás.

Ha azonban bűn történt, akkor az rossz volt, még ha kicsinek tűnik is. Ismerd fel.

Nevezd nevén önmagad előtt és Isten előtt.

Másodszor: fel kell ismernünk, hogy a másik ember valójában nem képes helyreállítani a szakadást. Ez emberileg lehetetlen. Lehet jóvátétel.

Ha valaki ellopott valamit tőled, visszaadhatja. Kifizetheti az értékét, sőt akár kártérítést is adhat. De nem tudja meg nem történtté tenni a lopást.

A múlt megtörtént.

Harmadszor: fel kell ismernünk, hogy ki az, aki képes helyreállítani a szakadást.

Isten képes rá. És ezt a megbocsátás által teszi meg, amely mindig Tőle származik.

Ezért átadjuk a személyt és a bűnt Istennek, és úgy döntünk, hogy elengedjük az adósságot. Ez a legnehezebb rész.

Olyannyira nehéz, hogy sokan egész életükben azt tanulják, hogyan lehet ezt az egyetlen dolgot megtenni. A következő áhítatban közelebbről is megvizsgáljuk ezt a harmadik lépést.

Te, aki helyreállítod az idő, a tér és az emberi szívek szakadásait! Gyógyítsd meg az én szívemben lévő szakadásokat is. Mutasd meg nekem a Te megbocsátásod csodáját, amelyet irántam tanúsítottál, és segíts továbbadnom azt másoknak. Mutasd meg, ha van valaki, akinek meg kell bocsátanom, és adj őszinteséget ahhoz, hogy a Te kezedet fogva végigjárjam mindhárom lépést.