A két vallomás

„Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” 1János 1:9

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Az igaz buzgó könyörgésének nagy ereje van.” Jakab 5:16

Az őszinte élet egyik nagyon fontos része a bűnök megvallása. A bűnvallomásnak két oldala van. Az egyik mindig elengedhetetlen. A másik helyzettől függ.

A bűnvallomás első lépése — miután Isten rámutatott a bűnre, és felismertük azt annak, ami — az Isten előtti megvallás.

Nem azért valljuk meg bűneinket Istennek, mert valami olyasmit mondanánk el Neki, amit még nem tud. Azért fontos, mert nekünk kell kimondanunk, nevén neveznünk és elismernünk azt.

Ez nem azt jelenti, hogy önostorozó módon mellünket verjük vagy megalázzuk magunkat. Azt jelenti, hogy szembenézünk döntéseinkkel, és felelősséget vállalunk értük. A bűnvallomásnak ez a része mindig szükséges.

Bármit tettél, és bárkit bántottál meg, a bűn mindenekelőtt Istent érinti. Nem lenne bűn, ha nem sértené Isten szeretettörvényét.

A bűnvallomás második része az, amikor a megbántott embernek valljuk meg a vétkünket. Ez azonban már nem minden esetben egyértelmű.

A legtöbbször az a helyes, ha közvetlenül odamegyünk az érintetthez, megnevezzük, mit tettünk, és bocsánatot kérünk. Azt is világossá tehetjük, hogy készek vagyunk jóvátenni a kárt, amennyiben erre lehetőség van.

Hogy a másik ember megbocsát-e vagy sem, az már az ő döntése.

Ha nem bocsát meg, te akkor is megtetted a magad részét. Ezután arra kell törekedned, hogy szeretettel viszonyulj hozzá, függetlenül attól, hogyan viszonyul ő hozzád.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor nem bölcs dolog a sértett félnek megvallani a dolgot. Például ha a másik ember nem is tud arról, amit tettél, előfordulhat, hogy a vallomásoddal nagyobb fájdalmat okozol, mint amekkorát eredetileg okoztál.

Ilyenkor az a kellemetlen érzés, hogy nem teheted le a terhedet a másik ember előtt, talán a bűnöd következményeinek része.

Ha nem tudod eldönteni, hogy meg kell-e vallanod valamit valakinek vagy sem, beszélj a legbölcsebb és legistenfélőbb emberrel, akit ismersz, és kérd ki a tanácsát.

Az ígéret így szól: ha megvalljuk bűneinket Istennek, Ő „megtisztít minden gonoszságtól”.

Az Ő könyveiben — és végső soron csak ezek számítanak — tisztának számítunk.

Felmentve. Igazolva. A másik ember előtti vallomáshoz nem kapcsolódik ugyanilyen ígéret, mert annak eredménye nemcsak rajtunk múlik, hanem a másik ember akaratán is.

Ha azonban a vétkes és a sértett fél képesek egyetértésre jutni, megbocsátani és megbocsátást nyerni, kibékülni egymással, akkor Isten azt ígéri, hogy együtt teljes és gyógyult életet élhetnek.

Megbocsátó Istenem! Tudom, hogy Te tetted lehetővé, hogy a teljes bocsánat kegyelmében és világosságában élhessünk. Mutasd meg, ha van valaki, akinek meg kell valamit vallanom, és adj bátorságot, őszinteséget és alázatot ahhoz, hogy meg is tegyem.