...A teljes igazság...

„URam, te megvizsgáltál és ismersz engem.

Tudod, ha leülök vagy ha fölkelek, messziről is érted gondolatomat.

Ügyelsz járásomra és fekvésemre, minden utamat jól ismered.

Amikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, URam!

Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem.” Zsoltárok 139:1–6

Ha valóban arra törekszünk, hogy megtartsuk az első és legnagyobb parancsolatot, és életünk minden pillanatának középpontjába Istent helyezzük, akkor az igazságnak nyilvánvalóan Vele kell kezdődnie. Először is azért, mert egyedül Ő ismeri teljesen az igazságot. Egyikünk sem ismeri a teljes igazságot még a saját lelkéről sem. Isten azonban nemcsak ismeri a teljes igazságot — Ő maga a Teljes Igazság.

Mégis mennyi időt és energiát pazarolunk arra, hogy elrejtőzzünk Isten elől, hogy becsapjuk Őt, hogy elhitessük Vele: jobbak vagyunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Ádám és Éva elbújnak. Mózes a pusztába menekül. Jónás a tenger felé fut. A tarzusi Saul pedig szüntelen tevékenység mögé rejtőzik, miközben ennek az új, felforgató Útnak a követőit üldözi.

És én? Én hajlamos vagyok értelmetlen szórakozásokba menekülni, vagy éppen túl sokat beszélni Istenről. Végeláthatatlanul írok a naplómba, és közben azt képzelem, hogy elmondom Istennek és önmagamnak az igazat, a teljes igazat, és csakis az igazat, úgy segítsen... ööö...

És Ő segít is. Úgy értem, segít nekem. Segít abban, hogy hiteles legyek előtte — vagy legalábbis hogy megtanuljak hiteles lenni. Nem annyira arról van szó, hogy én elmondjam Neki a teljes igazságot, hanem inkább arról, hogy engedjem: Ő mutassa meg nekem a teljes igazságot önmagamról.

És tudod mit?

Néha valóban rosszabb, mint gondoltam. De gyakran egyáltalán nem olyan rossz, mint amennyire féltem tőle. Azt hittem, minden az én hibám. Pedig nem így van.

Aztán Isten rámutat arra is, hogy még az is — amikor mindenért magamat hibáztatom — a büszkeség egy kifacsart formája...

Ha tudod, hogy nem őszintén, nyíltan és hitelesen élsz Isten előtt, kérdezd meg Tőle, hogyan kezdheted el. Lehet, hogy egy emberi barát segítségére is szükséged lesz. És ha úgy gondolod, hogy már hitelesen élsz Vele, akkor imádkozd Dávid imáját vele együtt:

„Istenem, vizsgáld meg az életemet; ismerd meg első kézből az összes tényt! Nyitott könyv vagyok előtted; még távolról is tudod, mire gondolok.”

Bevallom, félek attól, hogy megismerjem mindazokat a tényeket első kézből. De azt szeretném, hogy Te légy a középpontban. És ha bármilyen hamisság akadályozza, hogy világosságod elérje a szívem rejtett zugait, akkor azt valóban el akarom távolítani. Segíts nekem!