Napról napra

„Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." Máté 6:33–34

A pénz fontos, de valószínűleg a legkisebb dolog, amit adhatunk – vagy ellophatunk, ami azt illeti. Az idő talán a legfontosabb. Az idő ajándéka bölcs használatának útjáról, mint mindig, két irányba térhetünk le.

Ezer apró módon lophatjuk az időt, és lopjuk is. Lophatunk a szombat óráiból, és ezzel nemcsak Istent fosztjuk meg, hanem önmagunkat is attól a teljes áldástól, amelyet kaphattunk volna. A munka vagy az iskola óráit más dolgokkal tölthetjük, későn játszott videójátékkal lophatunk az alvásból, időt fecsérelhetünk a kinézetünkön, a pénzünkön vagy azon való rágódással, hogy bizonyos valaki mit mondott rólunk, illetve mit tett velünk. Még több időt fecsérelhetünk a bosszú kitervelésével.

Ezek nem olyan ember tettei, aki Istent tette minden pillanat középpontjába. Szüntelenül azt kellene kérdeznünk: „Mit akarsz, mit tegyek ezzel a perccel, ezzel az órával, ezzel a nappal?"

Aztán ott van a másik irány. Annyira eltökéltek lehetünk abban, hogy minden óra minden percét hasznos és bőkezű cselekvéssel töltsük meg, hogy ellopjuk az időt a csendtől, a pihenéstől, saját lelkünk békéjétől. Ez a legtöbb komoly keresztény számára sokkal vonzóbb. Az az igazság, hogy az óra szerint élés meglehetősen újkeletű találmány. Még néhány évszázaddal ezelőtt is csupán nappal és éjszaka létezett, esetleg tovább bontva reggelre, délutánra, estére és alvásra. A bibliai idők mezőgazdasági ritmusa szerint élők egy egész hetet is ki tudtak venni – és ki is vettek – egy esküvő megülésére. Nem mintha azon a héten ne akadt volna elég tennivaló, de ahogy a régi közmondás tartja: „A foglalatosság változása felér egy vakációval."

Ha Isten áll pillanataink középpontjában, Ő meg is őriz minket akaratának középpontjában. Segít, hogy bölcsen adjunk az időnkből, bőkezűen és mérték nélkül, de abban is bölcsen, hogy szívünk első és utolsó dobbanását Neki adjuk, magunknak pedig azt a pihenést és békét, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy eredményesek lehessünk.

Az idő Istene, Isten, aki munkát és nyugodalmat, békét és szorgalmat adsz, tarts meg egyensúlyban. Bőkezűen szeretném adni az időmet, anélkül hogy én érezném, vagy a másikkal éreztetném, hogy szűken van kimérve. De őrizkedni akarok a túlmunkától, a stressztől és a kiégéstől is. Maradj életem középpontjában, és tarts meg a Te akaratod középpontjában.