Gondold át, és dönts

„Mert tudjuk, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.” 2Korinthus 9:6–7

Az egyik alapvető érték, amely az igazi keresztényeket jellemzi, az adakozó szív. A jó szándékú emberek azonban, akik nemcsak keresztényként akarnak élni, hanem valamiképpen bizonyítani is szeretnék maguknak, másoknak, sőt még Istennek is, hogy azok, gyakran végletekbe esnek.

Ha jó dolog időt adni, akkor adok, amíg össze nem esem a kimerültségtől. Ha jó dolog a képességeimet adni, akkor mindet használni fogom, egyszerre és állandóan, amíg teljesen ki nem égek. Ha jó dolog pénzt adni, akkor mindent odaadok, és magamat meg a családomat is nélkülözésben hagyom. Ez az önfeláldozás, nem igaz?

Talán néha igen. Emlékszel arra a fiatalemberre, aki úgy érezte, Isten arra hívja, hogy mindent eladjon, és csak a Bibliáját, a gitárját és egyetlen rend ruháját tartsa meg? Három dolgot érdemes szem előtt tartani. Fiatal és egyedülálló volt. Nem feltétlenül kapott elhívást arra, hogy egész életében így éljen. És ami a legfontosabb: a körülötte élők láthatták a csendes békességéből és öröméből, hogy abban a pillanatban valóban ott volt, ahol Isten látni akarta.

Szomorú módon azonban azok, akik ilyen szélsőséges adakozásba kezdenek, többnyire távol állnak a békességtől. Vagy állandóan félnek: „eleget adtam vajon?”, vagy büszkék az adakozásukra. Mindkét esetben az önigazultság egy eltorzult formájáról van szó. Az adakozást olyan cselekedetté tették, amellyel meg akarják vásárolni a mennyet. Nem fog sikerülni.

Mindannyian ismerjük az 1Korinthus 9:7 gondolatát a jókedvű adakozóról, de gyakran átsiklunk a 6. vers fölött. Szánj rá időt, gondold át, imádkozz komolyan, és hozd meg a döntésedet. Figyelj azokra az alkalmakra, amikor azzal győzködöd magad, hogy kevésbé legyél nagylelkű, mert „Isten azt akarja, hogy jól érezd magad”. De azokra az alkalmakra is figyelj, amikor Isten egy különleges helyzetben többet kér tőled. Ha többet adsz, azért tedd, mert Ő kérte, ne azért, mert valaki szívszorító történettel próbált hatni rád, vagy nyomást gyakorolt rád.

Aztán örülj az adakozásnak!

Az Első Adakozó is örömmel adott.

Életünk Ajándékozója, a pénzem a Tiéd, az időm a Tiéd, az ajándékaim a Tieid, az egész lényem a Tiéd. Tégy bölccsé és kiegyensúlyozottá mindezek használatában. Szeretnék hűséges sáfárod lenni, aki úgy írja alá a csekkeket a Te neveddel, hogy közben világosan érti, miként szeretnéd felhasználni a rád bízott javakat. És köszönöm Neked, hogy örömödet leled az adakozásban irányomban is!