Isten hangszerei

„Hémánnál és Jedútúnnál voltak a kürtök, a cintányérok és az istenes énekeket kísérő hangszerek...” 1Krónikák 16:42

„A papok pedig elfoglalták tisztüket; a léviták is, az ÚR minden hangszerével, amelyeket Dávid király készíttetett, és amelyeket kézhez kaptak hogy dicsérjék az URat – mert örökkévaló az ő irgalma – Dávid dicséreteivel. A papok pedig velük szemben fújták a kürtöket, az egész Izráel pedig ott állt.” 2Krónikák 7:6

Bizonyára nagy zaj volt, amikor Izráel összegyűlt, hogy Istent dicsőítse. Tudtad, hogy a King James-fordítás nem egyszerűen „a szent énekek kíséretére szolgáló hangszerekről” beszél, hanem „Isten hangszereiről”? Mintha a trombitákat, cintányérokat, dobokat és a többi hangszert közvetlenül Isten tulajdonának tekintették volna. Talán valóban így volt. Talán, ahogyan más tárgyak esetében is, voltak olyan hangszerek, amelyeket szent célra különítettek el, és kizárólag a templomi szolgálatban használtak.

A zene bizonyára azok közé a dolgok közé tartozik, amelyek a bűneset előtti világból maradtak ránk, mert kétségkívül hatalmas ereje van. Képes tanítani és felemelni, de képes félelmet vagy haragot is kelteni. Képes révületet előidézni, békességet hozni vagy tömegeket lázba hozni. A zene egy egész sokaság lelkét néhány színpadon álló zenész kezébe adhatja.

Voltak korok és helyek, ahol minden zenét bűnnek tartottak, ezért szigorúan kerülni kellett. Voltak, és ma is vannak olyan közösségek, ahol a „szent hárfa” – vagyis az emberi hang – jó, de minden ember alkotta hangszer rossz. Más helyeken és időkben viszont minden zene jónak számít, függetlenül attól, hogyan szól vagy mit mond.

És természetesen, mint minden másban, itt is óriási különbségek vannak ízlés dolgában. Egy ország hívői akár el is utasíthatják egy másik ország dicsőítő zenéjét, még akkor is, ha azt őszintén az egyetlen Teremtő Isten dicsőségére szerezték.

Ezért helyénvaló, hogy a hamisítatlan élet témájáról szóló utolsó áhítatban a zenéről is elgondolkodjunk. Ugyanazokat a kérdéseket tehetjük fel, mint a szórakozással kapcsolatban, bár a zene több mint puszta szórakozás. Figyelhetünk a szövegre, magának a zenének a hangulatára, valamint arra a hangulatra is, amelyet bennünk kelt. Tudatában lehetünk annak, hogy ugyanaz a zene másokra másképpen hat, mint ránk, és érzékenyek lehetünk erre.

Az istenfélő emberek, akik úgy döntöttek, hogy életük minden pillanatában Istent helyezik a középpontba, és hamisítatlan életet akarnak élni, felismerik, hogy az emberek fontosabbak annál, mint amit teszünk vagy mondunk. Ezért az életet és a békességet fogják keresni, nem pedig a figyelemelterelést, a vitát és a megosztottságot. Szükség esetén egyetérthetünk abban is, hogy nem értünk egyet.

És mindannyian együtt dicsérhetjük Istent.

Minden zene Istene, szomorúsággal tölt el arra gondolni, hogy Lucifer, aki egykor a mennyei kórus vezetője volt, beszennyezte a Te zenédet. Segíts, hogy én is egy olyan hang legyek, amely ennek az ellenkezőjét munkálja, és dicsérettel és örömmel tölti meg a mennyet.