Az élet forrása

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. ” Példabeszédek 4:23

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ez az ige csak akkor igaz, ha valaki befogadta a Szentlelket. Az élet nem belőlünk származik – hanem Tőle. Jézus ezt mondta a samáriai asszonynak a kútnál: „...aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.” (János 4:14)

Jakab 3:10-12-ben azonban a beszéd erejéről szólva ezt olvassuk: „Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Testvéreim, nem kellene ezeknek így lenniük. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt? Avagy, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ad édes vizet.”

Úgy tűnik tehát, hogy bár az élet forrásai Istentől származnak, egy egészen más forrásból szennyeződés is kerülhet beléjük.

Ez azt jelenti, hogy a hamisítatlan élet egyik alapelve az, hogy gondosan ügyeljünk arra, mi jut bele, és mi árad ki abból az életforrásból, amely bennünk van.

A legközelebb figyelj oda, amikor valamit „csak szórakozásból” teszel. Utána frissebbnek és elevenebbnek érzed magad? Közelebb érzed magad valódi önmagadhoz? Tanultál valamit, ami ennek az összetett életnek valamely részét világosabbá tette a számodra? Erősödött egy barátoddal vagy barátaiddal a kapcsolatod azáltal, hogy együtt játszottatok? Nem kell mindennek mélynek és komolynak lennie, de jónak kell lennie.

Vagy inkább egy kicsit beszennyezettnek érezted magad? Kicsit zavarosabbá váltak a forrásaid? Még összezavarodottabb lettél valamiben, mint azelőtt? Vagy úgy versengtél a barátaiddal, hogy abból sértődés lett, vagy sértődés lehetett volna?

A lényeg a következő: meghívtad volna Jézust, hogy veled együtt tegye, játssza vagy nézze azt?

Erről sokkal könnyebb beszélni, mint megtenni. Jézus ismeri a szívedet, és tudja, hogy őszintén törekszel-e arra, hogy tanulj, és Őt helyezd az életed középpontjába. Ő vezetni fog. Néha másokon keresztül vezet majd. Máskor egyedül kell megállnod.

De még akkor sem maradsz egyedül.

Szabadidőm Ura, őrizz meg a mértéktelenség és a fanatizmus kettős veszélyétől. Ne engedd, hogy olyan korlátok közé szorítsam magamat, amelyeket nem Te alkottál. De azt se engedd, hogy féktelenül bármit megtegyek, amihez kedvem támad, vagy amire a barátaim biztatnak, anélkül hogy eszembe jutna meghívni Téged is. És... köszönöm a türelmedet és a megbocsátásodat!