Építő vagy értéktelen?

„Az ÚR rendelkezései helyesek, megvidámítják a szívet. Az ÚR parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.” Zsoltárok 19:9

„Tökéletes szívvel akarok járni házamban. Nem vetem rá szemem hiábavaló dologra.” Zsoltárok 101:2–3

A hetedik parancsolat csillogó kincses ládájából még egy alapvető értéket érdemes felszínre hoznunk. Ha valóban azt akarjuk, hogy Isten legyen életünk középpontja, és hamisítatlan életet szeretnénk élni, akkor szembe kell néznünk a szórakozással kapcsolatos választásainkkal is.

Ez a kérdés ma másképp jelentkezik, mint az emberiség történelmének bármely korábbi korszakában. Kísértések mindig voltak; az ember mindig hajlott az erőszakra, a vágyak követésére és a hiúságra. De még soha nem fordult elő, hogy a föld teljes népessége ennyire korlátlan hozzáféréssel rendelkezzen a szórakozás minden formájához, az isteni magasságokba emelőtől egészen a valóban ördögiekig.

Vannak, akik úgy próbálják egyszerűbbé tenni a döntést, hogy azt mondják: minden élvezet könnyelmű időpazarlás, ezért meg kell tagadni magunktól. Pedig a legfelületesebb szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy Isten úgy alkotott bennünket, hogy szeressük az újítást, a képzeletet, az örömöt és egyszerűen a jókedvet.

Ezért a következő három áhítatban néhány általános alapelvet fogunk megvizsgálni. Az elsőt a fenti igék foglalják össze: Építő vagy értéktelen? Van benne tisztesség? Ha igaz volna, helyes volna? Ezeket a kérdéseket ugyanúgy feltehetjük egy film, mint egy videójáték esetében.

Kérdezd meg magadtól: tanultam-e valamit az emberi szívről, a világról vagy az igazi életről? Egy könyvnek vagy filmnek nem kell nyíltan vallásosnak lennie ahhoz, hogy megfeleljen ezeknek a szempontoknak.

A nehézség természetesen az, hogy különböző emberek különböző véleményre jutnak. Egyesek úgy érzik, hogy valami által nagy lelki áldásban részesültek, míg mások ugyanazt értelmetlenségnek vagy egyenesen tévesnek tartják.

Ebben egyedül Isten az ítélő! Mindannyiunknak magunknak kell kialakítanunk a lelkiismeretünket, és előfordulhat, hogy ahogy növekszünk és érünk, a nézeteink is változnak. Így van ez rendjén. Segíthetünk egymásnak feltenni a megfelelő kérdéseket, de nem a mi dolgunk megítélni azokat a következtetéseket, amelyekre mások jutnak.

Öröm és vidámság Istene, Te alkottál engem, de egy gonosz erő is formált rajtam valamennyit. Kérlek, segíts, hogy tekintetemet Rajtad tartsam, és mutasd meg nekem az évek múlásával, hogy ízlésem mely területein jelent meg a romlottság. Tisztítsd meg azokat, és segíts felismernem azokat az áldásokat és azt a világosságot, amelyek még a jó és tiszta szórakozásban is megtalálhatók.